Az analóg, a humán és a hagyományos

Egy bejegyzés az inzulin történelméről, és arról, mi mire jó. Mert januárban volt 90 éve, hogy cukorbeteg először inzulint kapott, és 30 éve, hogy az első bioszintetikus humán inzulin forgalomba került.

Az első inzulin, amit Frederick Banting és csapata (Charles Best, James MacLeod és James Collip) tisztított állapotban előállított, marhából származott. 1922 január 14-én Leonard Thompson volt az a 14 éves cukorbeteg, aki az első injekciót kapta. A legelsőtől allergiás reakciója lett, mert a kivonat még mindig nem volt elég tiszta, de a második már rendben volt. Ő még 13 évet élt, tüdőgyulladás vitte el.

Az első amerikai, aki inzulint kapott, Elizabeth Hughes volt, szintén 14 éves. Az ő története mai fejjel szinte elképzelhetetlen, ugyanis ő az inzulinkezelés megkezdése előtt 3 évvel lett cukorbeteg. 3 éven keresztül életben maradt inzulin nélkül, egészen extrém módon: kezelőorvosa olyan diétára fogta, ami mellett már nem volt kimutatható a vizeletében a cukor. Ez azt jelentette, hogy napi 400 kcal körüli volt az energiabevitele, ami még egy kicsi lánynak is igen kevés, így alig volt 20 kg, amikor az inzulinkezelést elkezdték. Elizabeth aztán 71 éves korában halt meg, 3 gyermeke született.

Az inzulin tömeggyártása még 1922-ben elindult, az Eli Lilly gyárában. De Magyarország sem maradt le nagyon, 1923-ban a Chinoin, majd a Richter Gedeon is elkezdte gyártani.

Sokáig az inzulin lehetséges forrása az állati hasnyálmirigy volt, elsőször marha, majd sertésinzulin (utóbbi szerkezete közelebb áll az emberéhez). A felszívódás változástatásával (elhúzódó hatású inzulin létrehozásával) már a 30-as években elkezdtek foglalkozni. 1936-ban jelent meg a cink-protamin inzulin, egy protamin nevű fehérjét is tartalmazó keverék, aminek a hatástartama 24-36 óra volt. Az 50-es években további, a felszívódást nyújtó adalékok jelentek meg, közülük az NPH (neutrális protein Hagedorn) ma is használatos, csak már humán inzulinnal (ez van a Humulin N-ben, az Insulatardban és az Insuman Basalban is).

Emberi inzulin laboratóriumi létrehozásával már a 60-as években foglalkoztak, de csak a 70-es évek végére született meg a későbbi gyártást lehetővé tevő technika. Aki segít: az Escherichia coli. Egy baktérium, akibe bejuttatják az inzulin génjét, és megtermeli nekünk. És nem kell egy tehénnek sem meghalnia. A Lilly 30 éve, 1982-ben vezette be így készült inzulinjait.

Aztán egy gyors ugrás, a 90-es évek vége. Az első inzulinanalógok ekkor jelentek meg. De mik is ők, és főleg miért volt rájuk szükség? Az inzulinkezelésnél két fontos fogalom: a bázis és a bólus. A bázis jelenti az alap inzulinszükségletet. Amire akkor is szükség van, ha nem eszünk. A bólus az a gyors inzulinmennyiség, amire az étkezéssel bevitt szénhidrát feldolgozásához szükség van. Azt hinnénk, hogy erre a valódi emberi inzulinnál jobb nem kellhet. De a bőr alá beadott inzulin másképp viselkedik, mint amit az egészséges hasnyálmirigy egyenesen a vérbe bocsát. Az inzulinmolekulák a bőr alatt hatos csoportokba kapaszkodnak össze, és ezeknek a hatos csoportoknak fel kell bomlaniuk, hogy felszívódjanak. És ez idő, ezért kell a humán inzulint legtöbbször az étkezés előtt 20-30 perccel beadni. És ezért kell hozzájuk a kisétkezés, mert hatásuk 6-8 órát eltarthat.

A gyors hatású analógoknál az inzulin szerkezetét úgy változtatták meg, hogy ez az összekapaszkodás ne történjen meg (miközben a hatás változatlan mard). Ezért gyorsabban hatnak, és rövidebb ideig, szóval azonnal lehet enni, és nem kell kisétkezni. Elterjedésükkel felmerült az igény egy igazán jó bázisinzulinra, ami kitart 24 órát (az NPH-k hatástartama inkább csak 16 óra), és nincsen csúcshatása, egyenletes inzulinszintet biztosít. Így jött létre a glargin és a detemir. Az inzulinanalógok használata akkor előnyös, ha az életvitel változó, amihez a kezelésnek alkalmazkodnia kell. A bennük rejlő lehetőségeket akkor lehet igazán kihasználni, ha tisztában vagyunk azzal, mennyi szénhidrátot eszünk, és hogyan reagál a testünk a testmozgásra, a stresszre, és a többi, a vércukorszintet befolyásoló behatásra. Tehát: Ismerd meg magad!

És végezetül, ha már visszatekintés, itt egy video, amelyben Joslin érmesek beszélnek. A Joslin érem azoknak jár, akik 50 éve élnek diabetessel. Vagy 75. Amikor ők kezdték, még nem volt humán inzulin sem, meg pen sem, sőt egyszerhasználatos fecsi sem. Sőt vércukormérő sem.

Reklámok

About rmoeva

Dr. Palik Éva belgyógyász

KÉRDÉS, HOZZÁSZÓLÁS JÖHET!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s