..ha lement a cukrom…

Hipó, Somogyi, hajnali jelenség…

Ízlelgetem e szavakat. Kinek mi jut eszébe? Fehérítés, nagytakarítás, Domestos, Dél-Balaton, vagy hogy épp ki a kemény legény reggelente.

De komolyabbra fordítva a szót. A vércukorszint nem egy állandó valami. Még az úgynevezett egészséges embereknél sem. Hát még nálunk! Persze az esetek nagy részében többnyire sikerül kordában tartanunk. Aztán van, hogy nem. És ha a cukrunk úgy dönt, hogy lepihen, vagy épp lemegy a pincébe, akkor kell igazán észnél lenni. És ilyenkor nem mindig könnyű ez! Hiszen a „klasszikusan ismert” remegés, gyengeség, izzadás trió mellett az „elment az eszem” szindróma is előjöhet. Ilyenkor fokozatoktól függően egy ideig még tudunk magunkról, majd egyre kevésbé – és közben meg vagyunk győződve, hogy tudatunk teljes birtokában vagyunk. Higgyünk a jeleknek! A legkisebb jelre is mérjünk, együnk! Ha nem tudunk mérni, akkor is együnk ilyen tünetek mellett. Inkább legyen 9 a cukrunk, mint 2,5! Még egy gondolat: Magam is szoktam (szerencsére nem gyakran, de előfordul) dühöngeni, vagy ordítani, állítólag – legalábbis a környezetem szerint – sokszor indokolatlanul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor a cukrom nem a magas értékek felé tart!

És lekopogom, az elmúlt 35 év problémás eseteit akkor is meg tudnám számolni egy kezemen, ha favágó volnék.

végül: MINDIG LEGYEN NÁLAD SZÉNHIDRÁT!

KÉRDÉS, HOZZÁSZÓLÁS JÖHET!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s