Mesék a rendelőből 8.

Jó látni azokat az embereket, akiknek az útját a jó anyagcserehelyzetig végigkövethettem. Amikor a kezdeti nehézségek, vagy a köztes megingások után már csak örülni kell. Amikor már egy kicsit feleslegesnek is érzem magam, mert nélkülem is mennek a dolgok. Amikor már csak az éves kortroll technikai kivitelezésére kellek.

Apropo éves kontroll, ilyenkor ellenőrizzük az eszközöket is, és gyakran felmerül, hogy mikori a vércukormérő, lehet-e újat felírni (mert 6 évenként lehet). Érdemes felírni (akár magára a mérőre, alkoholos filccel), mikor váltottunk ki receptet, akár a mérőre is, mert amúgy a mérőn nem szerepel az évjárat, és ott töprengünk felette. Én általában bevezetem a dokumentációba, de nem biztos, hogy 6 év után ugyanaz az orvos van. olvasásának folytatása

Reklámok

Éves kontroll

Bármilyen jól kezelje is magát valaki, jó az (és az irányelvek is ezt mondják), ha évente egyszer alaposan átnézzük, hogy mennyire jól.

Évente egyszer mindenképpen jó, ha az orvos alaposan megvizsgálja a pácienst, és nem csak az íróasztalnál beszélgetnek és a papírmunkára koncentrálnak. Ilyenkor nemcsak a cukorbetegséggel kapcsolatos, de attól független bajok is kiderülhetnek (én találtam már szívbillentyűbetegséget is). A vizsgálat része a testsúly, és haskörfogatmérés is. Én megnézem az inzulin beadási helyeket, nincs-e inzulincsomó. És nagyon fontos a láb vizsgálata. Ez kritikus pont, mert a cipő levétele hosszadalmas lehet, ami egy zsúfolt rendelésen gondot jelenthet, meg ha valaki beleizzadt, vonakodhat levenni. Ha nincsen konkrét panasz, a vizsgálatnak ezt a részét egy jól képzett edukátor is elvégezheti, hogy a rendelés zavartalanul pöröghessen (nálunk szerencsére ez működik). De olyat is hallottam már, hogy a páciensek már a váróban leveszik a cipőt, hogy a lábvizsgálat ne maradhasson ki, ehhez persze jó szőnyeg kell, hideg kövön nem javasolt.

Az edukátornak mindenképpen fontos szerepe van az éves ellenőrzésben, mert ilyenkor át kell nézni az eszközöket, jól működik-e a pen, a vércukormérő, jó technikával történik-e az inzulinadagolás, kell-e valamit cserélni. A kezelés eredményességét ideális esetben folyamatosan követjük, de ilyenkor ezt is alaposan át kell tekinteni. A páciens korrigál-e, ha a vércukra elmászik, és ha igen, akkor azt megfelelően teszi-e. Tudja-e mit kell tenni sportolás, fizikai munka előtt és alatt. Vannak-e olyan sajátosságok, amelyek külön figyelmet igényelnek (pl. több műszakos beosztás, 24órázás). Ha kell a dietetikus is besegít.

olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 7

Avagy a nyár meg a gyümölcs. A gyümölcs egészséges. Együnk gyümölcsöt. Viszont a gyümölcsben szénhidrát van. Ez nem baj, csak számolni kell vele.

A mennyiségről: a táblázatokban a szénhidráttartalmat rendszerint 100 g-ra adják meg. De mennyi az, amennyit megeszünk? Mekkora egy átlagos alma? Vagy barack? Érdemes lemérni, vagy ha veszünk 1 kg-t, akkor leszámolni, hány darab is az. Csábító 100 g-mal számolni, de ha 1 kg alma az 4 db akkor csúnyán el lehet csúszni. A legveszélyesebb a dinnye. Mert nincs benne sok szénhidrát. Látszólag. 10 dkg-ban 7-10 g van. De dinnyéből ennek akár a tízszeresét is megesszük egyszerre. Az meg már 70-100 g. olvasásának folytatása

A lábreccs és a traumatológia

Még 2006. elején történt. Ültem a számítógépnél. Valamiben nagyon el voltam merülve. Egyszer csak megszólalt a csengő. Felpattantam siettem az ajtóhoz. Pontosítok. siettem az ajtó felé. Odáig már nem értem el. A nappali és az előszoba találkozásánál a parkettán a rongyszőnyeg a hirtelen kanyarvételtől kicsúszott a lábam alól. És mint egy zsák. Boka nem” nemecseket” szólította, mindössze annyit hallottam, reccs.
A mentők meglepően hamar kiérkeztek- legalább is ahhoz képest, amit a lehetséges várakozási időről mondtak. Aznap (is) a János Kórház traumatológiája volt az ügyeletes. Emlékeim szerint nem kevesen vártak felvételre. Mivel nagy fehér autóval érkeztem gyorsan bekerültem a vizsgálóba. Körülbelül eddig reménykedtem abban, hogy kapok egy gipszet, oszt jónapot. Röntgen. Műteni kell. Oh míly nagy az én örömöm. Veszik fölfelé az adataimat, mondom, van nékem egy társam a DM. Nem, nem direkt marketing, Diabetes Mellitus. Az legalább olyan érdekes. Kérdések sora. Mikor adtam inzulint, mennyit, mikor ettem stb. És egy gyors vércukormérés, műtét előtt. Az elkövetkező néhány óra történéseit most kihagynám. Reggelre már elmúlt az epidurál hatása, a penek használatával sem volt gond, én használtam őket, belátásom szerint. Másnap járókeret, harmadnap mankó. Még 1-2 nap irány haza. Kötözés, varratszedés, szokásos ügymenet.

ORVOSOKRÓL, ÁPOLÓKRÓL, MŰTŐSÖKRŐL, BETEGSZÁLLÍTÓKRÓL, GYÓGYTORNÁSZRÓL CSAK JÓT TUDOK MONDANI! olvasásának folytatása

Cukorbeteg a kórházban

Azaz mi a teendő, ha egy cukorbeteg nem a cukra miatt kerül kórházba. Hanem pl. műtik, vesekő miatt kezelik, ilyesmi. Szóval nem belgyógyászaton, és főleg nem diabetológián kezelik.

Az adagoló eszközt semmiképp ne hagyjuk otthon! Sok helyen az a szokás, hogy a nővérek teszik el az inzulint, és ők adagolják. Ennek igazából akkor van létjogosultsága, ha feltételezhető, hogy lesz olyan időszak, amikor a páciens nem lesz képességeinek teljesen birtokában (pl. altatásból ébredezve). Ha ilyen nem várható, és otthon egyébként is az ember maga működteti a szénhidrát-anyagcseréjét az idő előtt nyugállományba vonult Langerhans szigetek helyett, akkor érdemes megbeszélni a kezelőorvossal és/vagy a nővérrel, hogy bízzák itt is rá. Ehhez persze ismerni kell saját szervezetünk működését, extrém körülmények között is. olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 6

Ma nagyon boldog voltam. A mai rendelésemen felbukkanó HbA1c-k a következőek voltak: 7.4%; 6.67%, 7.12%, 6.9%, 6.8%, 7.6%. A tulajdonosok mind inzulinnal kezeltek, egy kivételével 2-es típusú cukorbetegek. Mindenki napi többszöri inzulinkezelésen van, van aki teljesen analógon, van aki teljesen humán (ún. “hagyományos”) inzulinon és van aki analóg bázis, humán bólus kezelést kap. Van köztük fiatalabb és idősebb, férfi és nő, kövér, kissé túlsúlyos és normál testalkatú, súlyos társbetegségekkel bíró és a diabetest leszámítva egészséges.

A közös bennük az intenzív inzulinkezelés, ami azt jelenti, hogy nemcsak beadják az inzulint, hanem adott esetben változtatnak az adagoláson, az aktuálisan mért értékek, az elfogyasztani tervezett szénhidrát és a testmozgás függvényében. Közös még bennük az, hogy ezek mögött az értékek mögött sok munka van. Emlékszem régebbi számokra, amelyek nem voltak ennyire dicsőségesek. De megcsinálták, elérték ezeket az értékeket és én örülök. És ők is.

Más téma: a D-vitaminról. Mióta az új magyar ajánlás megjelent (origo cikk erről itt), és mióta van lehetőségem méretni, az éves kontroll alkalmával igyekszem D-vitamin szintet is nézni. És az emberek megbízhatóan hozzák a magyar átlagot, azaz D-vitaminszintjük alacsony. Most ugyan nyár van, de aki nem megy napra azon ez nem segít. És aki túlsúlyos annak nagyobb a D-vitamin szükséglete, amit nehéz pusztán napozással megtermelni, legalábbis ha az ember nem nyaral éppen. És a D-vitamin hiány a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszhat, rontja az inzulinérzékenységet, és rontja az inzulintermelő béta-sejtek működését is. Túlsúlyos embereknél, 2-es típusú cukorbetegségben, sőt policisztás ovárium szindrómában is érdemes gondolni a D-vitamin hiányra. Ha nincs lehetőség megmérni a szintet, a téli hónapokban az emberek nagyrészében nyugodtan elkezdhető a pótlás (napi 1000 E). Talán csak a síoktatók a kivételek. A D-vitamin sajnos receptköteles.

 

Hogyan mondjam el neked,

amit nem lehet, mert…  Nem lehet? Hát már hogyne lehetne? Sőt kell! De legalább is célszerű, és van, hogy elkerülhetetlen. Hogy mit is? Hát hogy cukros vagyok!
Hallottam már olyan emberekről, akik titkolják a “bajukat”. Aztán ha baj van – mondjuk lejjebb ment a cukra a kelleténél – és nem tudja koordinálni a cselekedeteit a környezete nem tudja mi a teendő.

A közeli és a távolabbi múltat felidézve úgy emlékszem, ezzel igazából sosem volt gondom. Mert anno, mire kijöttem a kórházból a család – úgy értem tág család – már képben volt, legalább is a dolog tényszerű részét tekintve. “Jaj szegény gyerek, most mi lesz vele?” De azután, hogy elmúlt a kezdeti sokk – mármint a “többiek részéréről” – jött a “egyél nyugodtan belőle Istvánka, nincs benne cukor”! Hát, ha csak ezen múlna.
Ennyit egyelőre a  kezdetek és a család viszonyáról. olvasásának folytatása

Látjátok feleim, Joslinnal mik vogymuk?

…holott kikeletkor az sok szép madár szól. De ez most mindegy. Lényeg, hogy itt van ez a Joslin érem, no meg a felezőidős oklevél. És amikor az aktuális volt, nékem nem szólt senki. (mondjuk nem is vittem túlzásba a diabetológiai szakrendelésen való megjelenést). És lemaradtam a 25 éves oklevélről. Nem kicsit. Úgy 10 évet. és az 50-eshez még van vagy 15. Kitalálhatnának egy közbülsőt, mondjuk 37,5 év. Legalább nem kerek szám. A cukrom sem volt mindig kerek. De már egyre inkább. És bár az a videó nagyon amerikai, NAGYON, de azért itt is meg tudjuk csinálni!

Joslin érem

Az amerikai Joslin Diabetes Központ, amely a diabetessel foglalkozik, 1948-ban, 25 évvel az inzulinkezelés beindulása után alapította meg az érmet (Victory Medal), amit akkor azok kaptak, akik 25 éve élnek diabetessel . Aztán ahogy telt az idő, már lettek olyanok is, akik 50 éve élnek diabetessel, így 1970 óta ők kapják az érmet, 25 év után oklevelet lehet kapni. És még több idő eltelt az inzulin felfedezése óta, ezért 1996-ban egy újabb érmet hoztak létre azok számára, akik 75 (vagy több) éve élnek cukorbetegséggel.

Az érmet bárki megkaphatja, a világ bármely pontján. 2009-ben a Diabetes című lap is beszámolt arról, amikor magyar cukorbetegek csoportosan vehettek át ilyen díjat Veszprémben. Akkor a lap koordinálta a díjátadást, terveik szerint folyamatosan segítik az igénylést. Az angol nyelvű igénylőlapok a Joslin honlapjáról is letölthetőek. Kedvcsinálónak meg itt egy (angol nyelvű) video, a díjazottakról:

A Joslin egy kutatást is indított, mik azok a tényezők, amitől valaki cukorbetegséggel együtt is hosszú és teljes életet él. Mert az éremtulajdonosok nagy részének a hosszú betegségtartam ellenére nincsen súlyos szövődménye. Az eddigi eredmények alapján általában jellemző, hogy ezek az emberek aktív, egészséges életet élnek, rendszeresen mozognak, odafigyelnek arra, mit esznek. Emellett a vércukruk tartósan rendben van, a HbA1c-jük 8% alatti. Emellett jellemző rájuk a nyitottság, a pozitív hozzáállás. Egyikük azt mondja, a túlélésben két dolog segíti, az inzulin és a humor.

Persze sokan vannak közöttük, akik a szövődmények szempontjából szerencsés genetikával rendelkeznek, vizsgálatuk során azonosítottak olyan géneket, amelyek a diabeteses szemszövődmények kialakulása ellen véd. Olyat is találtak közöttük, akinél még 50 év betegségtartam után is volt kimutatható inzulintermelés.

De nem lehet mindent a genetikára fogni, az egészséges életért mindenkinek tennie kell, diabetesesnek és nem diabetesesnek egyaránt. És jól lenne minél több magyar éremtulajdonos.

Mit ehetek? És hogyan?

Annak idején, amikor kiderült az “állapotom” az orvosok, dietetikusok néhány stencilezett – vagy épp fénymásolt – brossúra kíséretében felvilágosítottak, hogy melyik élelmiszerben mennyi szénhidrát van. És elmondták, hogy mit TILOS! Ez az évek, évtizedek során sokat finomodott. A tapasztalat, az újabb inzulinok stb. És amiről már korábban írtam, hogy eleinte nekem kellett alkalmazkodnom az inzulinhoz és nem az inzulinterápia alkalmazkodott hozzám. Ma ott tartok, hogy tényleg, szinte bármit. És a hangsúly ott van, hogy: szinte!
Akár banánt, vagy szőlőt is! Ha már az egykori tilosokat emlegettem. Persze nem mindegy mikor és mennyit. És ez nem pumpafüggő. A pumpa csak egy ESZKÖZ!