A lábreccs és a traumatológia

Még 2006. elején történt. Ültem a számítógépnél. Valamiben nagyon el voltam merülve. Egyszer csak megszólalt a csengő. Felpattantam siettem az ajtóhoz. Pontosítok. siettem az ajtó felé. Odáig már nem értem el. A nappali és az előszoba találkozásánál a parkettán a rongyszőnyeg a hirtelen kanyarvételtől kicsúszott a lábam alól. És mint egy zsák. Boka nem” nemecseket” szólította, mindössze annyit hallottam, reccs.
A mentők meglepően hamar kiérkeztek- legalább is ahhoz képest, amit a lehetséges várakozási időről mondtak. Aznap (is) a János Kórház traumatológiája volt az ügyeletes. Emlékeim szerint nem kevesen vártak felvételre. Mivel nagy fehér autóval érkeztem gyorsan bekerültem a vizsgálóba. Körülbelül eddig reménykedtem abban, hogy kapok egy gipszet, oszt jónapot. Röntgen. Műteni kell. Oh míly nagy az én örömöm. Veszik fölfelé az adataimat, mondom, van nékem egy társam a DM. Nem, nem direkt marketing, Diabetes Mellitus. Az legalább olyan érdekes. Kérdések sora. Mikor adtam inzulint, mennyit, mikor ettem stb. És egy gyors vércukormérés, műtét előtt. Az elkövetkező néhány óra történéseit most kihagynám. Reggelre már elmúlt az epidurál hatása, a penek használatával sem volt gond, én használtam őket, belátásom szerint. Másnap járókeret, harmadnap mankó. Még 1-2 nap irány haza. Kötözés, varratszedés, szokásos ügymenet.

ORVOSOKRÓL, ÁPOLÓKRÓL, MŰTŐSÖKRŐL, BETEGSZÁLLÍTÓKRÓL, GYÓGYTORNÁSZRÓL CSAK JÓT TUDOK MONDANI!

Eltelt két év ideje kiszedni, amit akkor betettek a lábamba. Vagyis egy újabb csodás műtét, csak fordítva.
Cukor megmér, (a szokásos rövid hatású) inzulin bead (akkor még Actrapid), a szénhidrát az infúzióban, cukor megmér…. Műtét rövid. Nem. Műtét hosszú. Ez van, ha a csavarok megmakacsolják magukat, pontosabban ferdülnek, törnek. Én jól elvoltam. Főorvos Úr és a stábja kevésbé, de megoldották ügyesen. Közben az aneszteziológussal és akik még ott voltak, de nem a műtétet végezték valami  ételreceptről csevegtünk.
A kín utána következett. Az infúzióval bevitt folyadéknak már nem volt helye, de az epidurál még erősen hatott. Aztán valahogy csak sikerült megoldani katéter nélkül.

Mindkét alkalommal az inzulint magam adagoltam, kizárólag a műtétek előtt kellett változtatni.
És még egy aprócska, ámde fontos megjegyzés. Az inzulinos cukrosoknak vagy egy nagy előnye műtétek után. Nem gond a “hasbaszúrás”.

KÉRDÉS, HOZZÁSZÓLÁS JÖHET!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s