A mesterséges hasnyálmirigyről

Az idei ADA kongresszus (a nagy amerikai diabetes kongresszus) óta egyre több cikk jelenik meg a mesterséges hasnyálmirigy fejlesztéséről. Mások szerényebben csak “closed loop”-nak nevezik, azaz arról van szó, hogy a szenzort közvetlenül összekötik a pumpával, a szenzor szabályozza a pumpa működését.

A legutóbbi cikk európai (olasz és francia) vizsgálatokról számol be, a korábbi kórházi környezet helyett a kórházon kívül. Ezek még csak nagyon rövid távú vizsgálatok, pár emberen, inkább csak azt vizsgálják, hogy működik-e a rendszer és milyen problémákba futnak bele. Gondolom még eltart egy darabig, amíg az algoritmust csiszolják, de mindenképpen ígéretes a jövőre nézve.

De mi itt a probléma? Az első kongresszusi híreket a szenzor-pumpa összekapcsolásról 2001-ben hallottam, utána sokáig semmi. A gond ugyanis az, hogy amíg nem cukorbetegeknél a vércukorszintet a hasnyálmirigy észleli, és az általa kibocsájtott inzulin közvetlenül a májkeringésbe kerül, ahol az első (nagyon gyorsan bekövetkező) hatása a máj glukózkibocsájtásának gátlása, addig a szenzor a bőr alatti kötőszövet cukorszintjét méri (ami kicsit később változik, mint amit a hasnyálmirigy észlel), és az inzulin is a bőr alá megy, azaz először a kisvérkörbe kerül, és csak aztán a nagyvérkörbe, tehát két késleltetés is van a rendszerben. Ezért kell az analóg inzulint is még evés előtt beadni, idő kell neki amíg eljut ahová kell. Szóval ha a szenzort közvetlenül kötik össze a pumpával, akkor ha épp nem eszünk semmit, akkor a bázisütemet még esetleg jó elszabályozza, de mire a bolust beadná, már rég késő. olvasásának folytatása

Reklámok

Víz, inzulin-pumpa, vércukorszint, egy kicsit másképp…

Gondoltunk egyet, mi lenne, ha áznánk egyet egy jó kis thermál-vízben. A gondolatot gondolat követte. Mert bár a hosszabb vizes terhelést már kipróbáltuk, de akkor az úszás volt. Vagyis intenzív testmozgás. Most viszont csak lazulni akartunk. (A pumpát ugye nem vihetjük vízbe, ha viszont levesszük, addig nincs inzulin adagolás.) A következő alternatíva várt eldöntésre. A fürdőzés / ázás 3 órájára némi bázisinzulin pennel, vagy a pumpa leszerelése előtt plusz egy egység.

Ez utóbbi mellett döntöttünk.

Ebéd után, vagyis nem sokkal az indulás előtt 9,9 értéket mértem. A pumpa visszaszerelésekor 6,6.

Jól döntöttünk.

És az ázás, szauna, gőz, élményzuhany is szuper volt!

 

Túrázás a hegyen

Stevebácsival és még pár jóbaráttal felkerekedtünk, hogy 2000 m tengerszint feletti magasságban túrázunk. Részletes élménybeszámolót megírta Stevebácsi, nekem az általános érvényű tapasztalatok összegzése maradt.

2000 m-en

Erőnlét: A magashegyi túrázás nem egy városligeti séta. A terep nehéz, az oxigén kevés. Csak az induljon el, aki tuti a fizikai állóképességében. Aki cukorbeteg, vagy csak éppen elmúlt már “annyi” és nem fut/kerékpározik (vagy valami hasonló) minden nap, az nem árt, ha ellenőrizteti, nincsen-e valami rejtett szövődménye (mint pl. koszorúér-szűkület). Mert az roppant kellemetlen, és a túratársak számára zavarba ejtő, ha valaki holtan esik össze. Ha a doki zöld utat adott, akkor is érdemes még előtte edzéssel is rákészülni. olvasásának folytatása

Ami a sziklák mögött van

Magashegyi túrára már tavaly készültünk. Akkor vihar-előrejelzés volt. A túra elmaradt. Sajnáltam.

Eltelt egy év. Csomagok egyben. Felszerelések rendben. Vércukormérő, tartalékszerelék, penek – szintén a biztonság okán – eltéve. Szenzor indítva, az ilyenkor jól jön.

Vasárnap volt. Délután. Start.

Egy rövid megállás Győrben, majd a következő Schwechaton.

Autópályák, hegyi utak, alagutak. Kábé fél tíz volt mire Wildalpenbe értünk.

Igen, ez az az este volt, amikor Londonban két Krisztián is a csúcsra ért. Pars nagy dobását és örömét volt szerencsénk látni, Berki mutatványáról csak másnap értesültünk.

Ezen a szállásunkon még normális fürdőszoba volt. Tudtuk, pár napig nem látunk ilyet!

Reggel Frau Baumann kedvesen szervírozta a reggelit, sőt hozott még sonkát, fóliát, zacskót, hogy csomagoljunk is.

Indulás.

Ez a helyszín lesz a túra záró állomása, tehát útra keltünk a start zászlóhoz.

Találkozó, felszerelés ellenőrzés, kávé, hidratálás.

Anno a biciklitúrára alkottunk az  inzulinpumpán egy alternatív bázist (bázis-sémát) az intenzív testmozgásra optimalizálva. Aktiváltam. 

olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 10.

Az eheti sikersztori: HbA1c fél év alatt 9 felettiről 7 alattira! Inzulinnal kezelt 1-es típusról van szó, a kezdeti rosszabb értékbe a remisszió (mézeshetek, honeymoon) is bejátszhatott. A remisszió az 1-es típusú cukorbajnak az a fázisa, amikor az inzulinkezelés megkezdése után a még meglevő béta- (inzulintermelő) sejtek átmenetileg magukhoz térnek, és egy darabig a saját inzulin segíti a kívülről bevittet. Közben a folyamat halad előre, az inzulintermelés fokozatosan (lényegében) megszűnik, és már csak a kívülről bevittre lehet támaszkodni. Ilyenkor az addig szint tökéletes értékek elindulnak felfelé, a kilengések megnőnek, a HbA1c is emelkedésnek indul, az addig könnyen kezelhető betegség több odafigyelést igényel. A remisszió időszaka nagyon változó lehet, felnőttekben rendszerint hosszabb, akár egy éven is túlnyúló lehet.

A sikerhez ezúttal hozzájárult: több mérés (a jelen támogatási rendszer napi 4xi inzulin mellett napi 5 tesztcsíkot támogat), a magas értékek észlelése és a megfelelő korrekció. Biztonsági háttérnek én is ott voltam, időszakosan megkaptam e-mailen a mért értékeket, és beleszóltam, ha kellett. De egyre kevésbé kellett. olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 9.

Egy újabb csodálatos javulás ezen a héten. Inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbeteg, HbA1c 3 hónap alatt 9.7%-ról kerek 8%-ra csökkent. A megoldást az alacsony glikémiás indexű táplálkozás hozta meg. A glikémiás index azt mutatja meg, milyen gyorsan szívódik fel az adott étel szénhidráttartalma, milyen tempóban emeli a vércukorszintet. És nemcsak a HbA1c javult, az étvágy (és a testsúly) is csökkent. Az alacsony glikémiás index és a lassú étkezés együttese, hamarabb okoz telítettség-érzést.

Van, akinek 10.6%-ról 8.8%-ra javult a HbA1c 3 hónap alatt. Ez is hasonlóan szuper. Még van egy kis időnk, hogy a 8% alatti értéket elérjük, remélem sikerül.

Másoknál nem ennyire jó a helyzet. Sajnos több olyannal is találkoztam, hogy tartósan jó anyagcserehelyzetű betegeknél (évek óta 8% alatti HbA1c) pont most, az új rendelet hatályba lépése után csúszott be egy 8% feletti érték. Nem ők azok, akiktől el kellene venni az analógot azt hiszem. Szerencsére egyelőre még legtöbbjüknek van érvényes javaslata, így most újult erővel figyelünk arra, hogy mi az ami eddig működött, és most valahogy nem. olvasásának folytatása