Várakozás

Kevés dolog van, amit jobban utálok, mint a sorban állás, várakozás. És talán – sőt bizonyosan ezért hanyagoltam oly sokáig a diabetológiai szakrendelések rendszeres látogatását. Persze amikor már muszáj volt, mert például már szükséges volt a szakorvosi inzulin javaslat, akkor nem volt mit tenni. Fogtam a telefont, bejelentkeztem, kaptam egy időpontot. Azt ügyesen felírtam, nehogy véletlenül elfelejtsem. És amikor eljött a nap, a rögzített időpontra megjelentem. Tömeg. Mindenki akkorra jött. Volt olyan orvos, aki mondott ugyan fontos és érdekes dolgokat, de a többség megelégedett azzal, hogy menjek el diétás tanácsadásra/oktatásra, oszt majd jöjjek vissza. Volt is, hogy elmentem – ott legalább nem kellett sokat várni, egy kedves diétás nővér beszélt arról, mit ehetünk, mit nem, és amit igen, azt hogyan. Mivel ez nem személyre szabott edukáció volt, az elmondottak egy jó része elsuhant a fülem mellett. Így hát a szakrendeléseken való megjelenésem lényegében kimerült abban, hogy megkapjam a papírt, amely alapján a háziorvosom írhatja a recepteket.

Egy szép napon aztán – a fent említett háziorvosom erőteljes unszolására – ismét felkerestem a szakrendelést. Itt a jó sorsom összehozott valakivel, aki valami ilyesmit mondott: “István, ez a maga élete. Ha maga pár év múlva látás és lábak nélkül akar élni, én nem tudok beleszólni. Eljön, megkapja az inzulin javaslatot, részemről ennyi. De ha akarja együttműködhetünk.” Hát be kell valljam kurvára nagyon elszégyelltem magam. És akartam együttműködni! A doktornő szigorú volt és kőkemény. Ugyanakkor végtelenül kedves és segítőkész. És nem kellett a szakrendelésen várakozni órákig, hanem volt, hogy az ügyelete alatt kereshettem fel. Valami elindult a jó irányba. Aztán mégis “hűtlenül elhagytam”.

…megismertem Évát…

Reklámok

Váró

A rendelésről és a várásról. Mert várakozni senki nem szeret. A kórházakhoz csatlakozó rendeléseknek megvan az a hátránya, hogy ha a doktor osztályon is dolgozik, beszorulhat úgy, hogy nem tud időre átérni. Én egy időben sürgősségi betegfelvételi osztályon dolgoztam, onnan kellett keddenként délben átmennem rendelni. Mindent megtettem, hogy a 10 perccel dél előtt beeső felvételes beteg ne nekem jusson, de így is volt, hogy a sürgős pácienst nem hagyhattam ott. Most, hogy nem dolgozom osztályon általában el tudom kezdeni időben a rendelést. Néha, ha sokan vannak jó lenne előbb is, de erre általában nincsen mód, hiszen a rendelők délelőtt sem állnak üresen.

És volt már olyan is, hogy a rendelésen futottam bele sürgős esetbe, akit nem a cukorambulanciára kellett volna beutalni előjegyzéssel, hanem a kórházba azonnal. Ugyan a lábán érkezett, de lett vele dolgom bőven, amivel el is ment a rendelés első fele. Szerencsére a páciensek nagy része, mint ahogy a szó is jelzi, türelmes (patient az beteget is és türelmest is jelent angolul, a latin patiens is mindkettőt jelenti). Cserébe én is igyekszem, hogy ne várassak senkit, és a várakozás se teljen haszontalanul.

Ha valakinél vérvétel várható, akkor ez megtörténik várakozás közben (az asszisztens lányok rá is szoktak kérdezni, amikor behozzák a kartont, hogy szúrjanak-e vagy sem). Ha valakinél betegoktatásra is szükség van, és sokadik a sorban, akkor – ha megoldható – előbb megy az oktatónővérhez, és csak aztán hozzám. Mégiscsak más, ha hasznosan telik a várakozás. Egy időben pszichológus hallgatók is jártak a rendelésre, szakdolgozati téma  miatt, beszélgettek a várakozókkal. Mindig gondoltam, hogy jó lenne a rendelésre egy pszichológus, ez ki is derült. Volt, hogy egy ilyen beszélgetés után sírva jött be a soron következő, mert előjöttek a problémák, és kiderült, hogy szaksegítségre is szükség van. olvasásának folytatása

Adok – Kapok

Az előző bejegyzésben látott rövidítés – A DOC – így magyarul kimondva eléggé találó. Ezért is a cím. Sok tekintetben nem tartunk ott, mint az USA-ban. Ezeket tán fölösleges is részleteznem. Ha megírok egy blogbejegyzést, nem csak az vezet, hogy kiadjam magamból a gondolataim egy adott témában, hanem leginkább az, hogy a “sorstársaim” és a környezetük is okosodjék. Gondolom a többiek is így vannak vele. És vannak többiek! És nagyon jó, amikor valakivel, akinek hasonló “gondjai” vannak tudunk személyesen csevegni. De! Ez adott esetben legfeljebb két ember. Használjuk ki az internet adta lehetőségeket! Nosza, gondolkodjunk együtt! Van miről.

A DOC

A blogírás ötlete többek között onnan jött, hogy sok amerikai diabetes blogot, oldalt olvastam, amelyeket nagyon hasznosnak találtam. Ott a cukorbetegek on-line közössége nagyon erős és összetartó. Ez a Diabetes Online Community, becenevén a DOC. A sok különálló blog mellett vannak olyan “ernyőoldalak” ahová azok is írhatnak, akik nem akarnak egy saját blogot gondozni. Vannak diabeteses közösségi oldalak, mint a TuDiabetes vagy a Glu.

Ezek olyan helyek, ahol bárkit szívesen fogadnak, bármikor lehet kérdezni, és biztosan kapsz rá választ. Azokat a PWD-ket (Person With Diabetes, egy újabb rövidítés, bár ha a hozzátartozókat is idevesszük, akkor a People Touched by Diabetes az ide illő kifejezés),  aki tanácsokat adnak, non-profit szervezetek is egybefogják, ahol folyamatosan megkapják az új információkat, és ez valamiféle garancia arra, hogy az általuk leírtak megállják a helyüket. Ilyen pl. a Diabetes Advocates. Aki ennek a tagja, az a saját oldalán ezt emblémával jelzi. Hasonló csoport a Diabetes Social Media Advocates, ők rendszeresen tartanak élő chat-et (tuti nem így kell leírni ragozva) a Twitteren szerda esténként (keleti idő szerint este 9-kor, ez nálunk sajnos hajnal 3), hashtag: #dsma. Sokszor már az is elég, ha az ember tudja, nincsen egyedül. Erről szól a You Can Do This projekt, ahová kis videokat lehet feltölteni arról, hogy ha én meg tudom csinálni, akkor te is meg tudod.

olvasásának folytatása

Terhességi cukorbetegség

A terhességi cukorbetegségről már régóta tervezek egy bejegyzést. Magam nem gondozok terheseket, de természetesen találkozom terhességi cukorbetegekkel, az ismerősök között is előfordult már. És ma a Fűszer és Lélek blogon egy igazán kiváló bejegyzés adta meg a lökést, hogy végre neki is lássak az írásnak.

Terhességi (gesztációs) cukorbetegségnek (gyakori rövidítéssel: GDM) azt nevezzük, amikor a terhesség alatt alakul ki cukorbetegség. A terhességi cukorbetegség addig tart, amíg a terhesség maga, akármi is legyen a cukorral később. Nem nevezzük viszont terhességi cukorbetegségnek azt, amikor egy korábban már cukorbeteg hölgy vár gyermeket. De miért fontos ezt a típust a többitől különválasztani?

Egyrészt azért, mert a terhesség alatti vércukorszint a baba fejlődését, növekedését befolyásolja, és persze az anyuka egészségét is. Sőt a gyermek későbbi egészségét is. Másrészt, mert a terhesség alatt olyan hormonális és immunrendszeri változások vannak a szervezetben, amelyek az arra hajlamosakban elősegíthetik a a vércukorszint megemelkedését. A terhesség végén ezek a hatások megszűnnek, ezért az esetek nagy részében a vércukorszint is normalizálódik. Az más kérdés, hogy a későbbi cukorbetegség kockázata magas marad, erről később. Harmadrészt azért külön kategória a GDM, mert terhesség alatt nem minden gyógyszer alkalmazható, a baba védelmében. Magyarországon jelenleg a életmódváltás mellett csak az inzulin jön még szóba, ha az előbbi nem elegendő. Jelentős különbség még, hogy terhességben nincsen köztes állapot. Ha valaki épp nem vár gyereket, a normál állapot és a cukorbetegség között van az úgynevezett csökkent glukóz tolerancia. Terhességben viszont ha valaki kikerül a normál tartományból, a cukorbetegnek számít. olvasásának folytatása

Mérők. (és miért én?)

Az első mérőm, de nem is…..   szóval eleinte az a lehetőség volt, hogy a házilag sterilizált, majd az egyszer használatos tű segítségével egy nagy csepp vér került a stixre majd a dobozán a színkódok alapján meg lehetett nézni, hogy kb. merre jár a cukrom. Emlékeim szerint 5 féle kategória volt: nagyon alacsony, alacsony, normál, magas, nagyon magas. Természeresen ezek tól-ig számokkal jelezve. Vagyis az első mérőm ez volt, és valami hasonló módszer működött a vizelet cukor vizsgálatánál is – na jó, ott nem kellett a tű.

Az első igazi vércukormérőm egy megörökölt Dcont Cabrió volt. Hosszú ideig szolgált, nem igazán kedveltem meg. Ne szerettem meg az ujjszúróját, erre is nagy csepp vér kellett és az igazság az, hogy nem is tartottam fontosnak a sok méricskélést. Igen, belátom hiba volt.

Aztán következett egy Dcont Partner. Lényegesen kényelmesebb, kevesebb vért kívánt, viszont többször megmakacsolta magát. Értsd elromlott, nem akart mérni, stb. Egyszer szervizbe kellett vinni, máskor elég volt egy elem ki-be akció. A legutolsó hisztije épp az Alpokban tört reá. Mivel az elemcsere, tisztítás stb. után eszembe jutott, hogy a szervizben anno milyen hibát orvosoltak kapott a drága két kokit meg egy sallert, oszt azóta működik. De mivel már egy ideje a rendszeresen mérők táborába tartozom, nem veszem jó néven az efféle dolgokat. (és micsodákat)

Ma már egy Dcont Ideál boldog birtokosa vagyok. Még kevesebb vér, és sokkal rövidebb idő. A második doboz tesztcsíkot fogyasztjuk, így sok tapasztalatról még nem tudok beszámolni.

És bár e két utóbbi készülékkel mért értékek feltölthetők a cég honlapján elérhető szoftver segedelmével a netre, illetve a számítógépre, de….
Manapság, amikor egyre többen okostelefonokkal a zsebünkben éljük mindennapjainkat, tán megörvendeztethetne bennünket a 77 Elektronika valami okossággal. Örülnék. Örülnénk. Sokan!

Mesék a rendelőből 13. A mérők pontosságáról (is)

A héten megint felmerült az a kérdés, mi van akkor, ha valaki tényleg önhibáján kívül kerül 8% fölé. Jelen esetben azért, mert a mérő nem volt pontos, csak a HbA1c vizsgálat során derült ki, hogy a mért értékek nem stimmelnek. Nem nagyon volt pontatlan (az azért feltűnt volna), csak épp egy kicsit. Közben megtörtént a kalibrálás, azóta 1-2 mmol/l-rel magasabbak a mért értékek, de ezzel már tudunk dolgozni.

A mérőkkel kapcsolatban. Az arany standard, a legpontosabb mérés a vénás vérből laborban meghatározott vércukorszint. Nem véletlen, hogy a diagnózis felállítására csak ez használható. Az ujjbegyből (kevert kapilláris vérből), vércukormérővel meghatározott vércukorszint esetében az egyre korszerűbb mérők egyre pontosabbak, de a módszernek is van szórása. Ha azonos vérmintát különböző mérőkkel mérünk, eléggé eltérő értékeket kaphatunk, akár 15-20% szórás is lehet. Riva Greenberg a neves diabetes blogger írt erről a közelmúltban a Huffington Postban. Érdemes a cikkbe belekukkantani annak is, aki nem tud angolul, a számok magukért beszélnek. Még akkor is, ha mg/dl-ben vannak. A cikk konklúziója az, hogy nagyszerű technikai fejlődésnek vagyunk tanúi, de az elsődleges fontosságú a nagyon pontos vércukormérő lenne, hiszen cukorbetegek milliói hoznak döntéseket a mért értékek alapján nap mint nap. És ha az érték nem pontos akkor a döntés sem lesz az. A módszer szórása mellett a másik hibalehetőség a nem megfelelő kalibráció, illetve a műszer koszolódása. Egy laborban a nagy mérőműszereket rendszeresen kalibrálják. A kihordási idő hat éve alatt a vércukormérőt is érdemes, ezt a szervíz tudja elvégezni. olvasásának folytatása

A láb és a tiszta zenei “A” hang

Elsőként naná, hogy a kívülállók nem értik, mi köze ennek a kettőnek egymáshoz. A közös nevező a hangvilla. A vibrációérzést vizsgáló hangvillának igazi hangja nincsen, de természetesen nem a hang milyensége az érdekes, hanem, hogy érzem-e a hangvilla rezgését úgy, hogy nem látom. Miért fontos, hogy ne lássam? Nos ezt nehéz megfogalmazni, ezt érezni kell. Az igazság az, hogy ha bárki, bármi hozzáér a lábamhoz, azt úgy vélem érzem. Pedig sajnos nem mindent. Ezt bizonyította az a bizonyos teszt a hangvillával. A járással persze nincs gondom. A gyalogtúrával sem.

Forrás: Bailey Instruments

És akkor nézzük a cipőt. A cipőt, amelynek egyaránt fontos része a felsőrész és a betét. Hiszen a betétet akár másik – konfekció – cipőbe is áttehetjük.

A régebbi cipő és betét:

   

Az új cipő és betét:

  

Mesék a rendelőből 12. Neuropátia és fájdalom

A múlt heti rendelésen a központban a fájdalom és a neuropátia volt.

Hogy mi az a neuropátia? A neuropátia idegkárosodást jelent. Több mindentől kialakulhat, például a cukorbetegségtől is. A cukorbetegségben kialakuló kisér károsodás érintheti az idegeket ellátó ereket is, illetve a magas vércukorszint közvetlenül is károsíthatja az idegek hüvelyeit. A végeredmény lehet fájdalom, de lehet érzéskiesés is. Ha a zsigerek beidegzése érintett, akkor romolhat a bélmozgás vagy a szívfrekvencia szabályozása is.

A múlt héten a fájdalmas neuropátiával küzdöttünk. A tartósan magas vércukor az idegeket károsítja, a fájdalom viszont, mivel stressz a szervezet számára, emeli a vércukrot. Ebből az ördögi körből nehéz kiszabadulni. Sajnos a neuropátia is olyan szövődmény, amit kezelni nehéz, megelőzni lenne jó. Ha már kialakult, akkor az elsődleges teendő az, ami mindig is: jó vércukorszintre kell törekedni. Érdemes kiiktatni minden mást, ami idegkárosodáshoz vezethet (pl. túlzott alkoholfogyasztás). A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül az első helyen áll az alfa-liponsav (tioktánsav) kezelés, ami úgy tűnik, hogy a tüneti javulás mellett az idegkárosodáson is képes javítani. Érdemes lehet infúziós kezeléssel bevezetni a gyógyszert, melyhez mindenképpen szakorvosi javaslat szükséges. Kevésbé jól alátámasztott, de feltehetően kedvező hatású a nagy dózisú, benfotiamint is tartalmazó B-vitamin kombinációk szedése. Ezek egy része recept nélkül is kapható. olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 11.

A múlt heti rendelés sajnos nem volt olyan problémamentes és hepi, mint a korábbiak. Érkeztek páran, akiknél kezdeni kell valamit a 8% feletti HbA1c-vel.

Volt persze olyan, akinél különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül le tudtam cserélni az analógot humánra, mert ha valakinek az analóg előtt is és az analóg mellett is 10% körül van a HbA1c-je, és az életmódja sem olyan változó, hogy analógot indokolna, akkor humánnal is ugyanolyanok az életkilátásai, mint analóggal. Nála ismét elkezdtünk dolgozni az életmódon.

De ott van az a fiatal, aki nemrég került hozzám, épp csak elkezdtünk dolgozni a megoldásokon, a naplójában már látszik a javulás, de a HbA1c még nincsen célértéken. Nála dilemmában vagyok, küzdjünk-e az analóg folytatásáért, vagy (mivel úgyis kísérletező fázisban vagyunk) nézzük meg mit tud a humán, hiszen az analóggal sem volt minden szép és jó.

És ott a másik, aki még sosem járt 8% alatt, mióta ismerem (picit van felette), de az életmódja igen változó, humán inzulinnal nehezen lekövethető.

És látom azt a problémát, hogy mivel egy félévben mindkét HbA1c-nek 8% alatt kell lenni az analóg folytatásához, ezért ha az első érték 8% feletti, akkor nehezebb motiválni, hogy hajtsunk rá a 8% alattira. Persze nem az inzulinfelírás kellene, hogy a fő motivációs tényező legyen, de a késői szövődmények sokszor túl távoliak és megfoghatatlanok ahhoz, hogy kellő erővel bírjanak. Az inzulinfelírás meg itt van minden félévben.

A lényeg: A 8% alatti HbA1c fontos. Nem a rendelet miatt, hanem azért, hogy hosszú és egészséges életünk legyen (előre a Joslin éremért). Ha valakinél úgy alakul a helyzet, hogy humán inzulinra kerül, ne keseredjen el, és semmiképp ne adja fel. A humán inzulinnal is lehet jó a vércukor, és igazából az a lényeg.  Akinek meg nagyon fontos az analóg, mert a humánnal nem működik a rendszer, és az 50%-os támogatást nem engedheti meg magának, annak majd keressük a lehetőséget, hogyan lehet mégis egyedi támogatást kérni (egyelőre nem tudni, de valamit majd kitalálunk)