Mesék a rendelőből 17

A nagy nemzeti ünnepek mindig meglátszanak a rendelésen. Mert a múlt heti rendelés október 23-ra esett volna, így ennek megfelelően elmaradt. Páciens viszont nincs kevesebb, csak összezsúfolódnak. Így a heti rendelésen közel 2x annyi ember volt, mint máskor. A tömeget növeli az inzulinrendelet is, mert most döbbennek rá a háziorvosok, hogy a tavaszi 1 éves javaslat is lejár idén. A tömeg pedig nem jó. Várakozni sem jó odakint, de a rendelőben sem könnyű a megszokott alapossággal figyelni, kérdezni és vizsgálni, amikor minden vizsgálat alatt 2 újabb karton érkezik. És a fokozott terhelést az informatikai rendszer is megérzi, és összeomlik. Egy rendelés alatt akár többször is.

Persze ilyenkor ráhúz az ember, akár 2 órát, de így is kicsit sürgetős kapkodós a hangulat. Mindig fontos, de ilyenkor különösen, hogy a páciens felkészült és résen legyen. Azaz gondolja végig előre azokat a problémákat, amiket mindenképpen meg akar beszélni. Listát írni ér. És a pecsétes papírokat (igazolásokat, recepteket) nézze ő is át, hogy mindenhol ott legyen az aláírás meg a pecsét, jó helyen legyen az iksz, ne kelljen duplán jönni. Nálunk van a házban patika, így legalább a receptekről hamar kiderül, hogy sikerült-e hibátlanul minden.

A szakterületek, főleg a belgyógyászaton belüliek, nem válnak el élesen egymástól. Ha valaki hozzám jár a cukra miatt, és megvan a bizalom, akkor nekem mondja el az egyéb gondjait is. Itt kell ügyesnek lenni, mert amit jól és gyorsan, a páciens érdekében meg tudok oldani, azt miért ne oldjam meg. Viszont tudni kell nemet mondani, ha valamin tudom, hogy nem, vagy csak aránytalanul nagy nehézségek árán tudok segíteni. Ezt általában saját kárán tanulja meg az ember, amikor bevállal pár olyan problémát, amiről utólag derül ki, hogy inkább nem kellett volna. Ha a cukordoktor nem segít a rokon idősotthoni elhelyezésében, vagy a csípőműtét megszervezésében, akkor az (általában) nem azért van mert undok, hanem mert nem tud.

Ezen a héten egyvalaki került át analógról humán inzulinra. Ha így is úgy is rossz az anyagcserehelyzet, nem hozott látványos javulást az analóg, ha valaki megmondja, hogy nem fog szénhidrátot számolni és nem fog önálló korrekciókat alkalmazni (minden rábeszélőképességem ellenére), akkor ő nem fog rosszabbul járni a humán rendszerrel, sőt ilyen esetekben a kötöttebb napirend még előnyös is lehet. Aki viszont az analóg mellett javuló cukrokat mutat, és ki tudja használni az analógkezelés előnyeit, annál mindent megpróbálok, hogy ne kelljen visszaállni. Tuti megoldásom nincsen még. Amit fontos tudni: az analóg kezelés nem mindenkinél jár előnnyel. Nincs két egyforma cukorbeteg, mindenki számára meg kell találni az optimális kezelést. Azt, ami neki a legjobb.

Annak nagyon örültem viszont, hogy azok, akik a tavasszal elkezdtek a jó anyagcserehelyzetre gyúrni, ők rendszerint tartják is a jó értékeket, nemcsak rövid fellángolásról volt szó. Ez pedig fontos, leginkább azért, mert így van esély a szövődmények megelőzésére. És ez a lényeg. olvasásának folytatása

Tessék? Jól hallok?

A diabetes a hallást is befolyásolhatja. Erről keveset lehet hallani, mert mindenki az életet veszélyeztető szövődményekkel van elfoglalva, és az tulajdonképpen valahol elfogadott, hogy az életkor előrehaladtával romlik a hallásunk.

Forrás: scienceblogs.com

Ha az ember azt veszi észre, hogy nem hallja meg a telefont amíg halkan csörög, miközben mások már a szomszéd szobából hallják, ebben a cukorbajnak is szerepe lehet. A cukorbetegek körében a hallásromlás kétszer olyan gyakori, mint cukorbetegség nélkül. Rendszerint először a magasabb hangtartományt érinti a romlás.

Itt is, mint a többi szövődménynél, a magas vércukorszint lehet a ludas. A magas cukor a többi ideghez hasonlóan a hallóideget is károsíthatja. És itt is a legjobb a megelőzés, mert a már kialakult károsodás vissza nem fordítható. Ha már romlik a hallás, a romlás mértéke csökkenthető, ha a cukor rendben van. Ha úgy érezzük, rosszabbul hallunk, esetleg folyton veszekszünk mindenkivel, hogy miért beszél olyan halkan, akkor ideje hallásvizsgálatot kérni.

A diabeteshez más okból is társulhat hallásromlás és süketség. Egy örökletes, fiatal korban induló formában a betegséget okozó mutáció süketséget okoz. Ez a betegség kizárólag anyai ágon öröklődik, a fiúk bár a betegség megjelenik bennük, nem adják tovább. A diabetes, bár fiatal korban kezdődik, de nem feltétlenül igényel kezdettől inzulinkezelést. Extrém ritka, Magyarországon csak pár család ismert, de világszerte a cukorbetegek kevesebb, mint 1%-át adja.

Kávézni jó

Emlékszem egy kis versikére gyermekkoromból.
Valahogy így kezdődött:

„Könnyebb önnek nyomnia,
ha kávéja Omnia.”

Hát nem tudom. Én ezt valahogy sosem éreztem. Persze tudom, sokan érzik ezt.

Viszont szeretem. Az illatát, zamatát ízét. Elvégre élvezeti cikk. Azt mondják. Bőven belefér napi több is. Simán alszom tőle. A frissítő hatását csak pszichológiailag érzem. Többnyire. És nem édesítem. A kávéban a kávé a jó, nem a cukor, vagy az édesítőszer. Na meg némi kis tej. A hozzáértők azt mondják segíti a koffein hatását.
És nem árt a cukromnak és a vérnyomásomnak sem.

Hát akkor kávéra fel!!!

Kávé

A kávéról gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy egészségtelen. A felnőttek rossz szokása. Rá lehet szokni. Ettől kicsit misztikus tiltott gyümölcs hangulata volt.

Az elmúlt években viszont kiderült, hogy a kávé jó. Teli van olyan anyagokkal, amelyek az ereinknek kedveznek, javítják az agyműködést, csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Egészségre gyakorolt hatásairól már Wikipédia szócikk is született. A témával sokan, sok helyen foglalkoznak, nemrégen a CNN-n is.

De mit tud a kávé valójában, mi az amire tényleg jó, és mire kell vigyázni?

A kávé fontos forrása azoknak a növényi hatóanyagoknak, amelyek a szervezet működését kedvezően befolyásolják. Szokás azt mondani, hogy antioxidáns forrás, mert ez a szó most divatos, de a kávéban rejlő vegyületek nemcsak az oxigéngyökök semlegesítése útján fejtik ki hatásukat. És nem csak a koffeinről van szó.

olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 16.

A héten ismét felbukkant egy elveszett bárány a rendelésen. Ha valaki sok éve nem járt itt, annak az szokott lenni a hátránya, hogy gyakran HbA1c sem készült az eltelt időben. A rendelet ugyan ad haladékot október közepéig, hogy a legutóbbi 2 érték alapján lehet javaslatot adni, függetlenül attól, hogy mikor készültek, de szakmailag aggályos 3 évvel ezelőtti értékek alapján javasolni bármit.

A fogyásról. Sajnos az életmódváltás csak lassan hoz eredményt. Ezért roppant frusztráló, hogy már több hete mozog az ember, meg az étkezésre is odafigyel, az a fránya mérleg meg nem mozdul. Pedig a pozitív megerősítés kell, hogy működjön a dolog. Ilyenkor egyrészt türelem, mert a kilók rendszerint nem pár nap alatt szaladtak fel, így ahhoz is idő kell, hogy leszaladjanak. Másrészt meg ki kell kísérletezni, kinek mi a legjobb étrend. Mert bár egyes diétákat időnként hajlamosak egyedül üdvözítőnek beállítani emberek, de igazából az egészséges étrend egy spektrum. Nincs olyan, ami mindenki számára üdvözítő, ugyanis nem vagyunk egyformák. A közelmúlt tudománya a nutrigenomika, ami azt vizsgálja, hogyan hatnak egymásra a gének és a táplálkozás. Sajnos még nem tart ott a dolog, hogy csinálunk egy géntérképet és megmondjuk mit kell enni. De annyit azért lehet tudni, hogy egyes tápanyagok különböző genetikai háttér esetén különböző módon befolyásolják a testsúlyt.  olvasásának folytatása

Maratonka

…és eljött az október 7-e. Előtte háromszor futottunk a Margitszigeten. Az első két alkalom után erőteljes izomláz lett úrrá a combjaim elülső felén. A legnagyobb “élmény” a lépcsőn lefelé menet volt. A harmadik edzés után az izomláz már nem jelentkezett. A futások előtt és után próbáltuk belőni a megfelelő vércukorszinthez szükséges inzulin, illetve szénhidrát mennyiségeket.

Beszereztük a startcsomagokat, rajtszám, póló, sapka.

A futás napján reggeli és indulás. A bemelegítés első lépése : tandemolás. Bázisunk az Egy Csepp figyelem alapítvány sátrában volt, ahol a szokásos vércukormérés mellett Éva lábvizsgálatot végzett. Megj.: rengetegen jöttek a vércukormérésre és sokan jelentkeztek lábvizsgálatra is. És ha már velük voltunk, az ő pólójukban futottunk. (a következőre majd lesz Édes Szívemes…..)

Éreztem a cukrom lefelé tart, a mérés ezt megerősítette. És már közeledett a startunk. Szilárd és folyékony szénhidrátbevitel.

START. Illetve startocska, vagyis 5 perc tötymörgés, mire el tudtuk kezdeni a futást, de pont a rajtvonalnál sikerült. Nem voltunk kevesen. Viszont sokan! Végigszaladtuk a távot, a végén még egy picit hajráztunk is.
Kifújtam magam, majd vércukormérés. No comment. Sikerült túlkorrigálni. Sebaj, ezzel is okosabbak lettünk. Amúgy a helyzet estére külön beavatkozás nélkül is rendeződött. (Bár azt mondták a hidegfont is belepiszkálhatott.)

Lényeg, hogy futni jó volt! FOLYTATJUK!

…és már alakul a tavaszi maratonra a váltó…

Mesék a rendelőből 15.

A sokat kárhoztatott inzulinrendeletnek azért van pozitív hatása is. Rég elveszett emberek kerülnek elő, akik évek óta nem jártak gondozáson, mert a háziorvos nem figyelt rá, hogy lejárt a javaslat. De most minden analógos pácienst beküldenek, én meg néha döbbenten látom, hogy milyen régen volt itt utoljára. Kicsit nehezíti a helyzetet, hogy közben gyakran labor sem készült, így hiába készül most friss, az “utolsó 2 HbA1c”-ből a régebbi akár 3 évvel ezelőtti is lehet.

Persze értem én, hogy macerás eljönni a rendelésre, meg sorban ülni, és kidobott időnek tűnik, főleg ha látszólag minden rendben van. De mindenképpen jó, ha átnézzük az eszközök működését, megnézzük, hogy minden technika olyan jól megy-e, minden tudás olyan naprakész-e, mint ahogy szeretnénk. A szövődmények szűréséről nem is beszélve. A diabeteses szövődmények ha már tünetet okoznak, akkor már régen késő. Akkor kell őket felfedezni, amikor még meg lehet őket állítani. olvasásának folytatása

Futás!

Futni jó. Mert csak két láb meg egy pár jó cipő kell hozzá. Mert futni bárhol lehet (na jó nem bárhol, de mindenki közelében akad olyan hely, ahol futni tud). Mert addiktív. A rendszeres futás hihetetlen örömhormon (endorfin) felszabadulással jár. Csapatban futni nagyon inspiráló. Ráadásul a futás jót tesz az erőnlétnek, az alaknak és a vércukornak is. Segíti az inzulin hatását.

Hétvégén mi is indulunk a Spar futáson. Na nem a maratonon, mert régen volt már, hogy sokat futottunk, most megelégszünk a 3500 m-rel. Addig meg folynak az edzések a Margitszigeten. Nevezni még nem késő, de mire figyeljen, aki futni szeretne?

Mindenképpen készülni kell rá! Diabetessel vagy anélkül, de mindenképpen edzések kellenek, fokozatosan emelkedő terheléssel. Igaz, hogy huszonvalahány éves koromban lefutottam egy 8 km-es versenyt úgy, hogy előtte évekig nem futottam, de az más tészta. Most már edzek rendesen, nem erőltetem túl magam, és csak akkora távot vállalok be, ami a jelen erőnlétemnek megfelel.

Ha valaki 2-es típusú cukorbeteg, vagy több évtizede 1-es típusú, akkor érdemes a felkészülést egy orvosi vizsgálattal kezdeni. Mert a szövődmények sokáig rejtve maradhatnak. Fel kell mérni, hogy a szívünk, az ereink rendben vannak-e. És az idegek. olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 14

Múlt héten egy szerencsére nem túl gyakori problémába futottam bele. Azaz mi a helyzet olyankor, ha valakinek mindenképpen inzulinra van szüksége, de nem hajlandó magát megszúrni?

A modern beadóeszközökkel (aki használta, tudja) nem nehéz és nem is fájdalmas az inzulinadagolás. De egy pszichés határt mégiscsak át kell lépni: meg kell sértenünk a saját testünk integritását. Önmagunk szurkálása, megsebzése pedig egy tabu. Ha az egészségről van szó, a legtöbb ember átlép ezen, különösen ha tünetei is vannak a betegségnek. Időről időre azért akad olyan, akinél a tabu túl erősen rögzült, és kőkeményen kijelenti, márpedig ő nem szúrja meg magát.

Az esetek egy részében ilyenkor rá tudom venni, hogy próbálja meg velem együtt az első szúrást, és akkor rögtön kiderül, hogy megy ez, no para. Aki az első önkezű beadáson átesett, még nem fordult elő, hogy később gondja lett volna. De most egy olyan páciens érkezett, akit semmilyen módon nem tudtam erre rávenni. Egy viszonylag fiatal 2-es típusú betegről van szó, akinél a maximális tablettás kezelés és életmódváltás után is romlanak az értékek, azaz mindenképpen külső inzulin bevitelére van szükség. De nem szúr semmiképp, azt mondta. Így azt találtuk, ki, hogy első lépésben bedtime inzulin (este lefekvéskor adott hosszú hatású inzulin) kezelésre állítjuk, a nappali tablettás kezelés megtartása mellett, és a házastársa lesz az, aki beadja az inzulint. A bedtime kezelés rendszerint csak átmeneti megoldást szokott jelenteni, de időt adhat a páciensnek arra, hogy hozzászokjon a szúráshoz. Van olyan betegem, aki bedtime, majd napi 2x-i előkevert kezelést kapott, mert nem akart többször szúrni, de azóta már vígan 4x szúr, és kihasználja az ebben rejlő korrekciós lehetőségeket. Remélem a mostani kuncsaft is idővel rájön, hogy nem olyan nagy dolog a szúrás, hogy mástól kelljen függeni miatta. olvasásának folytatása