Mesék a rendelőből 33. Paleo, Camino.

A héten megvilágosodásom támadt a szénhidrátszegény étrenddel kapcsolatban. Mert mindig felmerül a téma, mindegy, hogy paleo, vagy más néven fut. És van, akinél nagyon jól működik, akár 1-es, akár 2-es típus. És van, akinél nem működik, vagy nem tolerálható, mindegy, hogy 1-es vagy 2-es típus.

Azt már eddig is gondoltam, hogy függ a dolog a genetikától, az egyéni anyagcsere és hormonális különbségektől. De függhet attól is, hogy a szénhidrátszegénységet százalékban, vagy abszolút értékben mérjük. Mert mi van akkor, ha valaki 1-es típusú  cukorbeteg, és keményen sportol, és ezért megeszik 4000 kcal-t naponta, és csökkenteni akarja a szénhidrát bevitelét, hogy ne legyenek nagy kilengések. Ha ő a javasolt 45-60% szénhidrát helyett az össz energiabevitelnek mondjuk csak a 10%-át fedezi szénhidrátból, már az is 100 g. Az annyira nem kevés. Persze ennyire azért nem jó megszorítani, ez csak egy extrém példa. De 100 g szénhidrát már elég lehet ahhoz, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú diétákkal járó stresszhormon emelkedés ne legyen elviselhetetlen.

Szóval ha valaki sportol, és a megfelelő energiabevitel mellett az 50%-os szénhidráttartalom egy-egy étkezésnél nagyobb vércukor emelkedéseket produkál, érdemes lehet megpróbálni a szénhidrátot arányaiban csökkenteni. Persze csak ésszel, szóval ha a szénhidrátbevitel drasztikusan változik, akkor sokat kell mérni, és végiggondoltan változtatni a bolusokon.

Ha valaki csökkenti az energiabevitelt, már arányaiban kisebb szénhidrátmegszorítás is napi 100 g alá viheti a bevitelt, amit nem mindenki tolerál jól. Szerintem ilyenkor a szénhidrát mennyisége helyett a minőségre kell helyezni a hangsúlyt, és minél kevesebb finomított szénhidrátot, cukrot, fehér lisztet, fehér rizst és krumplit egyen. Zöldség mehet bátran, de a krumpli nem zöldség. Még akkor sem, ha petrezselymes.

És amit már tudományosan is igazoltak: mindenkinek az az étrend való, ami nála működik, és hosszú távon is tudja tartani: http://dvd.sagepub.com/content/13/2/60.short

És egy különleges téma, a Camino. Magam is régóta szemezek vele, de nem pont az, amit elsőnek ajánlanék egy cukorbetegnek, különösen ha inzulinnal kezelt. De ha valaki mindenképpen menni akar, és nem lehet lebeszélni, akkor jó ha, felkészül rá, nemcsak lélekben. A spirituális élmény persze mindenképpen hasznos, és a lelki béke használ a vércukornak. De legyünk tisztában a veszélyekkel is!

Ha valaki bármilyen fizikailag megterhelő  kalandra készül, először is a saját teherbírásával legyen tisztában. A Camino hosszú időn át jelentős megterhelést jelent, bár a napi szakaszokat lehet személyre szabni. De csak annak való, aki egyébként is túrázik, vagy valamit sportol. Aki vágyik rá, de bizonytalan, kezdje a magyar Szent Jakab Úttal. A teljes táv is rövidebb, az otthonhoz is közelebb van az ember. Nyáron csoportos zarándoklat is van.

Mik lehetnek a veszélyek?

Ha valakinél fel nem derített szív- és érrendszeri szövődmények vannak, annál a nagyobb terhelést nem biztos, hogy bírni fogja a keringési rendszer. Ha valaki régóta cukorbeteg, különösen ha 2-es típusú, pláne ha elmúlt már 40 éves, minden nagyobb fizikai terhelést egy kivizsgálás előzzön meg, és csak az induljon el, akinek az orvosa zöld utat adott.

Ha valakinél lábszövődmények vannak (érszűkület és/vagy neuropátia), annak egy hosszas gyaloglás semmiképpen nem való. Akinél ilyen szövődmény nincsen, az is fokozottan ügyeljen a lábára! Nem szabad spórolni a jó minőségű, a lábat nem törő, jól tartó, a rázkódásokat csillapító talpú cipőn. Mint ahogy a zoknin sem, ami legyen jól szellőző, nem csúszkáló. Vannak speciális túrazoknik, amelyek sokszor a megfelelő helyeken párnázottak is. De egy jó futózokni is megfelelő lehet. És minden este kötelező: lábápolás és LÁBELLENŐRZÉS! Végig kell nézni a talpat, a lábujjakat, a nyomáspontokat. Ha bármilyen seb, sérülés alakul ki, akkor a gyaloglást abba kell hagyni!

Minden jelentősebb fizikai terhelés csökkentheti a vércukorszintet. Erre Camino (vagy bármilyen zarándoklat, gyalogtúra) alatt is számítani kell. A bázist mindenképpen csökkenteni kell, akár a felére is. És mérni kell, sokat, hogy lássuk mi történik. Aki megteheti, legalább a túra elején érdemes szenzort használni, nemcsak pumpa mellett. Mindenképpen legyen kéznél gyors szénhidrát (szőlőcukor, sportzselé, gyümölcslé), és figyeljünk az intő jelekre. Javasolt nem egyedül nekivágni, és érdemes angol nyelvű diabeteses vagyok kártyát, esetleg a cukorbetegségre figyelmet felhívó karláncot, medált viselni, de ha valakinek diabetes tetkója van, az is jó.

Cukorbetegséggel sok mindent lehet, és abszolút lehet teljes életet élni. De ha valamilyen nagyobb kalandra indul az ember, akkor arra készülni kell, jobban, mint diabetes nélkül. És tudni kell abbahagyni. Ha nem megyünk végig, mert a szervezetünk tiltakozik, az nem a gyengeség jele, hanem a józan észé.

About rmoeva

Dr. Palik Éva belgyógyász

One thought on “Mesék a rendelőből 33. Paleo, Camino.

  1. Visszajelzés: Mesék a rendelőből avagy aki megjárta a Caminot | Édes szívem

KÉRDÉS, HOZZÁSZÓLÁS JÖHET!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s