Mesék a rendelőből 35.

A rendelőben van légkondi. Mármint ott van a falon. Csak bekapcsolni nem lehet, mert nem bírja a hálózat, és vagy légkondi, vagy a számítógép. Ha ablakot nyitok, bejön a kánikula. Ha nem nyitok, akkor áll a levegő. Ahhoz, hogy mozogjon, az ajtót is ki kellene nyitni. Akkor viszont nehéz bizalmas beszélgetést folytatni. És ebédelni sem volt időm.

És nem voltak kevesen. Ketten fel is adták a várakozást. Ilyenkor nagyon rosszul érzem magam. Jó lenne, ha módomban állna pontos időpontokat adni, és azokat be is tartani. Sajnos jelenleg nem tudok minden héten rendelni, így nehéz beosztani. Régebben próbálkoztam pontos időpontok kiadásával. Ez sem volt mindig zökkenőmentes. Problémát jelentett sokszor, hogy ha valaki nem tudott eljönni, nem mindig mondta le. És mit tegyek, ha valaki előbb jön, akinek meg időpontja van nincsen ott? Jó lenne egy olyan, jó on-line előjegyzési rendszer, ahol könnyű időpontot foglalni, és ahonnan a páciens egyszerűen ki tudja magát húzni, ha mégsem ér rá. Mert a hosszú várakozáson ugyan némiképp enyhít, hogy az oktató nővér és adott esetben a dietetikus foglalkoztatja a várakozókat, de a helyzet messze nem ideális.

Mert amikor nagyon feltorlódik a rendelés, idő sem jut elég. Most olvastam egy nagyon izgalmas könyvet a páciensi elkötelezettségről (e-patient Dave: Let Patients Help). Amerikai, és mint olyan nem minden része alkalmazható az itthoni viszonyokra, de nagyon tanulságos. És aki alapból elkötelezett, azzal könnyű, de sok embernek meg kellene mutatni, hogy tudhat többet is a betegségéről, hogy részese lehet a kezelési döntéseknek. Meg kellene kérdezni mindenkitől, ő mit gondol a diabeteséről, mi jelenti neki a problémát, a lehetséges kezelési módok közül ő melyiket választaná. De amikor még 10 karton van az asztalomon (15 percekkel számolva az utolsó két és fél órát vár), akkor nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy haladjunk, haladjunk, majd én megmondom hogy legyen. Általában észreveszem magam azért (remélem). (Azt már csak zárójelben mondom, hogy 15 perc elég kevés egy elmélyült beszélgetésre).

Ketten voltak nálam először, ilyenkor nem lehet időt spórolni. Szerencsére mindkettejüknek volt elképzelésük a betegségükről, és a saját prioritásaikról is. Ez segít abban, hogy mire fókuszáljunk a rendelkezésre álló idő alatt. Voltak páran, akikkel korábban sokat dolgoztunk együtt, nekik lényegében csak gratulálni kellett az elért eredményekhez, ez mindig nagyon jó érzés. És ellensúlyozza a rengeteg papírmunkát.

About rmoeva

Dr. Palik Éva belgyógyász

KÉRDÉS, HOZZÁSZÓLÁS JÖHET!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s