Cukorbetegség és csont

Pénteken egy nagyon jó továbbképzésen voltam. És nem csak az volt a jó benne, hogy egész nap légkondicionált előadóteremben ülhettem, bár az sem volt rossz.

A téma: a cukorbetegség és a csontanyagcsere kapcsolata, különös tekintettel a csontritkulásra. Mert a szervezetben minden mindennel összefügg, és ha valaminek az egyensúlya megborul, akkor az szinte minden mást is befolyásol.

A cukorbetegség is és a csontritkulás is (meg az időskori csonttörés is) gyakori betegség, ezért nem meglepő, ha valakinél mindkettő előfordul. De sok esetben nem véletlenszerű együttállásról, hanem ok-okozati kapcsolatról van szó. Az 1-es típusú cukorbetegség, különösen a nem megfelelően kezelt, a csontritkulás önálló kockázati tényezője, gyakori az alacsonyabb csonttömeg. De egyre inkább nyilvánvaló, hogy a megfelelő csonttömeg önmagában nem elég, a jó csontösszetétel és csontszerkezet is elengedhetetlen ahhoz, hogy ne törjön a csont. Mert a csont egy zseniális mérnöki konstrukció, a terhelésnek megfelelő szerkezettel, nem véletlenül vetítették fel az előadók az Eiffel-torony képét is. De ha a szerkezet meggyengül, akkor baj van. És bár 2-es típusú cukorbetegségben kevésbé markáns a csonttömeg vesztése, gyakran megfigyelhető a csont minőségének a romlása és a csontszerkezet károsodása. 2-es típusú cukorbetegségben a törésgyakoriság a szövődményekkel, azaz a kezelés minőségével is összefügg. A szerkezeti károsodásnak az az oka, ami oly sok más szövődménynek. Magas vércukorszint esetén a cukor fehérjékhez kötődik, és megváltoztatja a szerkezetüket. Ha a hemoglobinhoz kötődik, azt úgy nevezzük, hogy HbA1c, és a segít az agyagcsere felmérésében. De a többi kötődés nem ilyen hasznos, a fehérjék merevebbé válnak, pl. a csontokban vagy az érfalban. Magas cukorszint esetén megnő a vizelet mennyisége, amivel kálciumot veszíthetünk, amit a szervezet a csontokból igyekszik pótolni, pedig ott is szükség lenne rá. Ehhez hozzájön a szinte mindenkit érintő D-vitaminhiány, és nem csoda, ha a csont nem olyan erős, mint kellene.

247700_4853180732533_1113142425_n

A csontritkulás önmagában még nem lenne baj, egészen addig, amíg a csont nem törik. Márpedig ilyenkor gyakrabban törik. A csontritkulással összefüggő törések döntősen a csigolyákban, a csípőtájon vagy a csuklótájon történnek, de érintett lehet az állkapocs is, ami hozzájárulhat a fogak kilazulásához, és ahhoz, hogy a fogimplantátum sem marad meg a helyén.

Cukorbetegség esetén a szövődmények nemcsak a csontszerkezetet befolyásolják, hanem az esések gyakoriságát is növelhetik. A neuropátia, az idegek károsodása érzéskieséshez vezethet, a járás bizonytalanná válik. De károsodhat az egyensúlyérzés is, illetve gyakoribb lehet a vérnyomásesés felálláskor. A retinopátia, a szemfenék károsodása a látásromlás miatt vezethet eleséshez. Hogy a hypo-król már ne is beszéljünk.

OK eddig a rossz hírek, na de mit tegyünk? Az alap, mint mindig, megtalálni az optimális kezelést. Ennek fontos része a megfelelő életmód. A dohányzás jelentősen emeli a csontritkulás kockázatát is, szóval már csak ezért is megéri letenni! A testmozgás nagyon fontos, a csontritkulás megelőzésében azok a mozgásformák a jók, amelyek teljes testsúlyterheléssel történnek. Mint például a legkézenfekvőbb, a gyaloglás. A mozgás nemcsak a csontritkulás, hanem az elesések megelőzésében is igen hasznos, ha az egyensúlyt is javítja: ilyen például a Tai-chi.

Egészséges táplálkozás és megfelelő mozgás mellett is rendszerint szükség van D-vitamin pótlásra. Ideális esetben a kezelés megkezdése előtt érdemes D-vitamin szintet méretni, és a pótlást ez alapján kezdeni. Mivel erre nem mindenütt van mód, gyanú esetén (pl. ha az ember nem útépítő vagy mezőgazdasági dolgozó, és munkanapjait irodában tölti) napi 1000 – 2000 NE D-vitemint enélkül is lehet szedni. A D-vitamin hiány a cukorbetegségek kialakulásában is szerepet játszat, valamint az immunrendszer működéséhez is szükség van rá, így érdemes megfelelő mennyiséget bevinni. A D-vitamin a kálcium felszívódását és beépülését segíti elő (többek között), így megfelelő kálcium bevitelre is szükség van. Ha étrendünk nem tartalmaz eleget (tejtermékek, halak, szója tartalmaz nagyobb mennyiségben), akkor étrendkiegészítővel is be lehet vinni, erre legjobb a kálcium-citrát.

A kockázat felmérésére többféle lehetőség van. A csontsűrűség-méréshez (osteodenzitometria, ODM) beutaló szükséges, itt a csontsűrűséget a nemnek megfelelő maximum értékhez hasonlítják, ez a T-score. Ha ez -1 alatt van, az már csontvesztést jelez, -2.5 alatt pedig csontritkulást. Gyerekeknél használják a Z-score-t használják, ami az adott nemnek és életkornak megfelelő normálértékhez viszonyít. Beutaló nem kell hozzá, de csak 40 éves kor felett értékelhető a töréskockázatot mutató FRAX érték. Ez egy egyszerűen kitölthető online kalkulátor, csak az eredmény értékelésekor figyelembe kell venni, hogy cukorbetegségben alábecsülheti a kockázatot, különösen 2-es típusban.

Szóval gondoljunk csontjainkra is, éljünk egészségesen, legyünk tisztában a kockázatokkal, és ami kiküszöbölhető, az ellen tegyünk!

healthy-bones-1

Reklámok

About rmoeva

Dr. Palik Éva belgyógyász

One thought on “Cukorbetegség és csont

KÉRDÉS, HOZZÁSZÓLÁS JÖHET!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s