Mesék a rendelőből 39

Kivételesen működött a légkondi a rendelőben. Mert általában nem szokta bírni a hálózat a számítógépet és a légkondit egyszerre. Szerencsére a szabadságok miatt nem volt mindenhol rendelés, így hűsben tudtam dolgozni. Ami igen szerencsés, mert a hőséget én is rosszul tolerálom. Mindenki ingerült, feszült, hiszen a magas hőmérséklet stressz a szervezetnek. Egy hűvös szoba viszont a nyugalom szigete

A heti gondolkodnivaló az, hogyan lehet elérni, hogy az is magáénak érezze a diabetes problémát, aki eddig nem. Mert amekkora öröm együtt dolgozni valakivel, és együtt örülni az eredményeknek, annyira rossz azt látni, amikor semmi nem változik. Az különösen gáz, amikor a naplóban csupa szép érték van, csak nem azok, amiket a mérő memóriája tartalmaz. Vagy a napló meg a mérő otthon maradt de azt hallom, hogy csupa jó érték van, aztán a HbA1c 10%. Mert ilyenkor kit csap be a páciens? Engem? Aztán annak mi az értelme? A gondozás során akkor tudok segíteni, ha látom a valós helyzetet. Annak semmi értelme, ha én azt hiszem, hogy jók az értékek, a szövődmények meg jönnek rendületlenül. Arról nem is beszélve, hogy a HbA1c elárulja a valódi helyzetet. Viszont ha csak a HbA1c-re támaszkodhatom, mert valós mért értékek nincsenek, akkor nem tudok rájönni, hogy hol a hiba. A bázis kevés vagy a bólus, vagy a korrekciók nem megfelelőek, ez csak a mérésekből látszik. Tulajdonképpen ha nincsenek mérések, gondozásról sem beszélgethetünk, ami ilyenkor folyik az maximum tippmix. Meg receptíró szolgáltatás.

Reklámok