Mesék a rendelőből – Kedves hozzátartozó!

Kedves hozzátartozó!

Én örülök, ha elkíséred a pácienst a rendelésre, mert ismerős arc vagy egy idegen környezetben, mert sokat segíthetsz és támogathatod. És hogy ez tényleg így legyen, pár apró buktató, amit kerülj el, ha lehet!

Először is, kérdezd meg, hogy zavarja-e ha bejössz vele a rendelőbe. Akár beszéljétek meg előre. Mert előfordulhatnak olyan problémák, amelyeket nem szívesen beszél meg előtted. Nem azért, mert titok, de vannak dolgok, amiket nem szívesen tárgyal meg az ember az orvosán kívül mással.

Aztán, ha beszélgetek a pácienssel, ne vedd át azonnal a szót.

Akkor sem, ha a páciens nehezen beszél, vagy rosszul emlékszik. mert számomra az is információ, ahogy a kérdéseimre válaszol. Majd kérek tőled segítséget, ha pontosítás kell, de a pácienssel kell először beszélnem.

Akkor se vedd át a szót, ha szerinted nem az a fontos, amit ő mond, és te másról akarnál először beszélni. Ez az ő rendelése, az ő problémái, az ő sorrendje. Aztán, ha úgy érzed kifelejtett valamit, akkor szívesen veszem, ha kiegészíted.

Amit viszont semmiképp ne tegyél: ne hozd kínos helyzetbe. Ne árulkodj, ne piríts rá, ne akarj velem összefogni ellene. Ne mondd el, hogy de múltkor is megevett három sütit, pedig nem is voltak diabetikusak. A diabetese az övé, nem a tied. Te és én segíthetünk neki, de nem kontrollálhatjuk helyette. Ha van kérdésed, lesz rá mód, hogy feltehessed, de semmiképp se kérdezz olyat, ami neki rosszul eshet. Esetleg előre meg is beszélhetitek, mire vagy kíváncsi.

Ha meg szeretném vizsgálni a pácienst, illik arra az időre kimenni, vagy legalábbis újra megkérdezni, hogy maradhatsz-e. Mert lehet, hogy te már láttad őt pucéran, de ez azért egy másik helyzet. Természetesen kivétel, ha mozgáskorlátozott, és kell a segítséged.

És még egy jó tanács fiatal férfiaknak: kedves dolog, ha elkíséred a barátnőd a vizsgálatra, de a vizsgálóban ne kezdd el puszilgatni amikor levetkőzött a vizsgálathoz. Hidd el, nem fog neki igazán jól esni, nem lesz őszinte a mosolya és én is kínosan fogom magam érezni.

Mesék a rendelőből 40.

Kicsit elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, már mindjárt itt a következő rendelés.

Szóval múlt héten: 

Ami jó volt: Mindig nagyon örülök, amikor beszélgetőpartner vagyok. Amikor megnézem a naplót, és elismerő bólogatáson (na meg a kötelező papírmunkán) kívül nincsen nagyon más dolgom. Mert aki velem szemben ül, az felelősséggel gondolkodik a cukorbetegségéről, végiggondolja mi miért történik, és ennek megfelelően cselekszik. Néha egy-egy problémásabb eseményt végigbeszélünk, esetleg adok tippeket, de igazából két egyenrangú fél beszélget, nem megmondó vagyok, hanem tanácsadó. 

Azt is nagyon szeretem, amikor valaki, akinél nemrég derült ki a betegség, már olyan kérdésekkel érkezik, amiből tudom, hogy utánanézett, gondolkodott, akarja érteni, tudni.

És az is nagyon sokat segít, ha valaki úgy érkezik, hogy tudja, mik azok a célok, amiknek az elérésében segítségre van szüksége. A rendelési idő sajnos limitált, így ha valaki rögtön rátér a lényegre, akkor arról tudunk beszélgetni, ami neki fontos. 

Ami nem volt jó: Nem szeretem, amikor valaki azt gondolja, hogy a vércukornaplót nekem vezeti. A vércukornapló egy mankó. És mindegy is, hogy előre nyomtatott kiskönyv, kockás füzet, excel tábla, vagy netes program a formátum, ha jól áttekinthető, és kellő számú valós adatot tartalmaz, akkor nagy segítség a problémák azonosításához és megoldásához. (Sajnos a mérő memóriájából lehívott számok erre nem annyira jók, mert a különálló számokból a trendek nem rajzolódnak ki). Viszont ha nem valósak az értékek, akkor felesleges az egész. Kamu értékek alapján nem tudok jó tanácsot adni. És persze úgy is kiderül. Ha a mérő “véletlenül” otthon marad és nem lehet összehasonlítani, akkor is egyértelmű, hogy 10%-os HbA1c mellett nem lehet csupa 5 és 6 közötti érték. És nem lehet csupa szinte azonos érték, hiszen a nem cukorbetegek vércukorértéke sem állandó. 

A kamu vércukornapló talán a legszomorúbb dolog egy rendelésen, mert feleslegessé válik az egész találkozás. És az is rossz, ha nem sikerül megértetni azt, hogy a jó vércukorérték nem nekem fontos. Én is örülök a jó értékeknek, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy mindenki felelős a saját életéért. Az orvos segítséget adhat, de az önmagában kevés.