40 év

40 éve szinte az egész májust a ma már Szent Imrének nevezett Budapest Főváros Tanácsa Tétényi Úti Kórház II. Belosztályán töltöttem.A 16-ik évemet tapostam és az első évemet fejeztem be a középiskolában. Abban az iskolában egyben az utolsót is. Erről már valamikor írtam, de jó eséllyel nem ez lesz az egyetlen ismétlés. 🙂
Szóval akkor 1977-ben valamikor április második felében kezdődött. Gyengeség, levertség, sok folyadék fogyasztás, ami persze igen gyorsan távozott is és fogyás – pedig hát akkoriban nem nagyon volt miből. Körzeti orvos, labor. Amikor – kb. másnap – az eredményért mentünk, Dr. Wágner csak annyit mondott, a fiú itt marad, apuka menjen haza, pizsama, fehérnemű, fogkefe stb. utána irány a Tétényi út.
Amíg fater csomagolt Wágner doktor telefonált a kórházba, így mikor később odaértünk már tárt karokkal és beélesített infúzióval vártak. És ötödikétől 28-áig élveztem a vendégszeretetüket. Akkoriban ez még így ment egy frissen diagnosztizált T1DM, azaz egyes típusú cukorbeteg esetében.
diab1

Szóval ennyi és ennyi szénhidrát és fehérje, annyi inzulin és olykor labor. 🙂
A fiatalabbak és a nem oly régóta diabéteszesek kedvéért: még házilag sterilizálandó üvegfecskendőt, fém tűt használtunk. Nagy élmény és könnyebbség volt egyszer használatos műanyag fecskendőkhöz és tűhöz jutni. és még csak nem is hallottunk otthoni vércukor mérőről. Bár lehet, hogy nem is mondok igazat. mert hát volt, amolyan analóg. Volt stix. Vér rácseppent, kis ideig rajtahagy, lemos, és össze lehetett hasonlítani a színét a doboz oldalán lévő szín-skálával. Úgy sacc per kábé.

Aztán, ahogy teltek az évek jöttek az újabb inzulinok és terápiás próbálkozások, a Novo inzulinok. Ez még erőteljesen az egyszer használatos műanyag fecskendős időszak.
Jut eszembe, voltak hasznos kis kütyük. Leginkább a belövőkre gondolok. Igazából a régi fajta üveg és műanyag fecskendőkhöz voltak hasznosak.

Nagy ugrás volt az inzulin kezelésben a pen. Igen, nevezhetjük tollnak is, hiszen az alakja egészen olyan. Na persze van kivétel, de erről kicsit később. Szóval pen és patronos inzulin, valamint pici jól élezett tűk. A penek hozták meg – szerintem – az adagolás pontosságának új korszakát. Mert a pennel sokkal pontosabban és sokkal kisebb adagokban lehetett az inzulint beadni, mint az addigi fecskendők bármelyikével is.
És a rengeteg előny mellett előjött ej új probléma. Hiszen, ha valami rutinból megy gyakran előfordulhat, elfeledkezünk róla. Illetve elfeledkezünk róla, hogy megcsináltuk-e? Vagyis beadtuk-e az inzulint? Fecskendőnél nem volt gond, ott volt a szemetesben a csomagolás, a tű, a fecskendő. A pen pedig ott van a tokban, előtte és utána is. Az Innovo ezért volt számomra innovatív, mert megjegyezte mikor adtam be vele utoljára. És nem is úgy nézett ki, mint egy toll. Sajnos nem volt hosszú életű ez a termék, ki tudja miért.

Vércukor mérés. Hát… nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Első házi mérőm egy D-cont Cabrio volt. Hosszú ideig megkímélt állapotban. Azóta volt-van néhány…

A penes időszak tarthatna akár a mai napig is, ha nem tértem volna át több, mint 5 éve az inzulin pumpások táborába. Egy másik dimenzió. A jelenleg elérhető terápiák közül ezzel kapjuk a legnagyobb szabadságot. Mert pennel is tudunk folyamatosan korrigálni az inzulin-bólusok területén, de pumpával ez a lehetőség a bázis-inzulinnál is adott.
Persze ahhoz, hogy a korrekcióknak értelme legyen folyamatosan tudunk kell mennyi is az annyi, avagy hogyan is áll a vércukrunk. Sőt nemcsak, hogy hogyan áll, hanem merre tart! Méregethetjük a jól bevált vércukor mérőinkkel, de kinek bírja azt az ujja. Ebben segít a folyamatos vércukor monitorozás, röviden CGM, vagy csak egyszerűen szenzor. Kétféle szenzort használtam, az egyik az előző pumámmal volt kompatibilis, a másik a FreeStyleLibre.

És az évek, évtizedek során sokmindent kipróbáltam. Ez az utóbbi néhány évre fokozottan igaz.
Két hete találkoztam a Sugar Surfing-gel, kezdem kóstolgatni.

Kíváncsi vagyok, hogy aki ma kezdi a szakmát, miről tud beszámolni négy évtized múltán.

Apropó, visszalapoztam, miket írtam ide az elmúlt években, lapozz vissza te is, vagy olvass verseket (is), esetleg útibeszámolókat!

Egy világnap apropóján

A héten volt a Diabestes Világnap, és ehhez kapcsolódóan rendezte meg vasárnap az Egy Csepp Figyelem Alapítvány egész napos programját, immár nyolcadik alkalommal.

És a második alkalom, hogy mint “Édes Szívem” jelentünk meg.

Volt sok ingyen,
volt sok olcsó,
torna
mese
séta
tánc
X
na meg Caramel

és sok-sok okosság, szépség, finomság
előadások, na meg bloggerek…… (Fanni, Kriszti, Niki)

20131117_102921 1458617_507618682669283_1619741531_n 20131117_102937 20131117_153804 20131117_150511 20131117_111512

na meg: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.612877688758247.1073741899.176503552395665&type=1

és: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.612440158802000.1073741896.176503552395665&type=1
különösen 50, 29, 8.

Jó szórakozást!!!

A Bakony, a bél, a belövő és a többiek…

Történt egyszer, nem is oly rég, épp a múlt hét végén, hogy egy díszes társasággal eltöltöttünk egy hétvégét a Bakonyban. (Ott, ahol semmi nem szól Cseh Tamásról, de mégis minden.)

Szóval már a felkészülés is kalandos volt, mert kitaláltuk, hogy milyen jó pofa volna a kocsi hátuljába egy szivacsmatrac, nem lenne gond az alvó-hely. A gondolatot tett követte, csak éppen a matracos csúszott a kivitelezéssel. Szerencsére számítottam a pontosságra, így a rendelést kellő(nek tűnő) ráhagyással adtam le. Vagyis a lényeg, hogy néhány nappal az indulás előtt elkészült a mű.

Ha már (fél)nomád hétvége, gondoltuk nem árthat egy szenzor. Péntek reggel fölhelyezés, 10 körül kalibrálás, majd 11 felé úgy döntött nem kívánja a testem. És ha ez egyszer kijött, már nem megy vissza. Gyors telefon, garanciális csere, de legalább a cég útba esett.

Indulás előtt még egy szerelékcsere a pumpához, hogy ezzel már ne kelljen foglalkozni. A tartalékalkatrészek, belövő, pen stb. belékerültek egy dobozba, jobb a békesség alapon.

Érkezés után új szenzor felrak, időben kalibráció…

Evés, ivás, kirándulás, terepfutás, minden játszott. A mértékekről, mennyiségekről most részletesebben nem szólnék.

Vasárnap délután hazajöttünk, majd hétfő kora délután belém nyilallott a felismerés: a DOBOZ. Na az ott maradt. Benne a szerelék belövője.
Ismét telefonos segítségkérések….
Az ismerős, aki vasárnap nem jött haza, már hétfőn igen. Aki még ott maradt, nem elérhető, különben is csak egy hét múlva jön a fővárosba.

A cégnél természetesen azt mondták adnak új belövőt. (azért sikerült egy szerelékcserét belövő nélkül megoldani)

De már azóta megvan az új belövő és a régi (vagyis a DOBOZ) is úton…

…és a cukrom? Az kösz, jól van!

1069355_3237648396833_1815364207_n

Dokik

kik azok a dokik?
érdekes kis mukik
legyen ez a mottó
doktor Lottó Ottó

felmerült az igény, az orvosaimról kéne írnom
nehéz lesz kibírnom
legyenek benne esetek
de ne írjam le a nevetek
na ezen már nevetek
és ne tartson vissza semmiféle fóbia
a téma legyen a diabetológia
meg minden ami vele járhat
és nem említik jó anyádat

amikor a szakmát kezdtem
nem ma volt, de nem felejtem
jó apám csak annyit kérdett
no mi újság van doktor úr?

apuka menjen a gyermeke addig itt fekszik az ágyon
tiszta gatyát meg a többit rakja most össze de gyorsan
azta az anyját, ez hexameterben nyomja a sódert

nos így kezdődött ifjú korban
sorsom ez új állapotban
hogy kik voltak ott a dokik
ki emlékszik arra már, esetleg
egynémelyik kedves nővér
mosolya még földereng

idő
csak csendben telik
a dobozban gyűlnek a relik-
viák, olykor kontroll,
önmagammal vívott harc,
sok ismeretlen arc,
és néhány ismerős
na persze a dokik
akiket már láttam
vagy éppen fogok
és elmondják a tutit
hogy ne egyek több fruttit
és jobb lesz nékem, ha nem eszem
szőlőszemeket sokat
s ha az unt banánnal másokat
tömök s nem saját hasat

az is mondták ottan, akkor,
este hétkor s reggel hatkor
hogy kérem
ez a kórház belosztálya
s nem Nagytétény hizlaldája

Eltelt pár év s jött még néhány
nagy tudású elme
testét fedte mindegyiknek
fehérköpeny kelme
Egyik ifjú doktor M
és Zs doktor néni
valószínű megsértődne, hogy
van, ki így becézi
és az egészet fokozta a
a főorvos úr nyelve
méretével boldog lenne
Gene Simmons lelke.

H professzor jött a sorban
s véle G doktornő.
hol a kórház nagy parkjában
fű, fa, virág felnő
és közben a napok, hetek,
évek sorban teltek
s a kapott intelmek csak
ritkán érdekeltek

Ezzel, hiszed, vagy sem
nincs vége a sornak
de nem ragozom tovább
mert zsibbadnak az ujjak.
meg kell még említsem
N.K. dokinénit
szigorú jósága a
jó útra térít.
Jó okom volt rá, hogy
hűtlenül elhagytam
és ha még nem tudnád
nézz, lapozz page up-pal.

Dokikról

DiabGirl DoKikról szóló posztja után elgondolkodtam. Különös tekintettel arra a könyvre, amit nemrég olvastam: Let patients help! Hogy mennyire fontos, hogy orvos és betege egymásra találjon. Mert a dokik szerencsére nem egyformák, mert a páciensek sem. És mindenkinek másra van szüksége. Megfelelő gondozó orvost választani legalább olyan fontost, mint megfelelő házastársat.

Az alap, amit Joslin doktor már régesrég megmondott: a cukorbeteg saját orvosa kell legyen. És olyan doktor kell neki, aki lehetővé teszi ezt. De milyen az “olyan doktor”? Azt hiszem erre egységes leírás nincsen.

Mert van, aki nagyon önálló, tényleg saját maga orvosa, nála a doki feladata az, hogy figyeljen, tényleg jól csinálja-e és csak akkor szóljon bele, ha valami félremegy. Ilyenkor ha a doki akarja mindenáron megmondani a tutit, abból összeakaszkodás lehet. Van, aki magától nem válna saját orvosává, de a képesség megvan benne, őt meg kell rá tanítani. Van, aki nem képes saját orvosává válni, mert már szellemileg hanyatlik, itt más megközelítés szükséges. Az embereknek más a hátterük, a lehetőségük, más stílust viselnek jól. És még a legrugalmasabb orvos sem biztos, hogy mindenkivel fel tudja venni a neki valót, negyedórás váltásokban. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi van, ha a másik nem szimpatikus.

Velem is előfordult, hogy elhagyott egy páciensem egy másik kollegáért, miközben volt, hogy tőle meg hozzám jött át valaki. Ez egyikünknek sem kudarc, hiszen mások vagyunk, más a stílusunk, és a váltás annak érdekében történik, hogy minden páciens megtalálja azt az orvost, akivel a legjobban tud együttműködni. Nem véletlen, hogy a régóta oda járó betegekről sokszor könnyen meg lehet mondani kihez járnak, mert minden dokinak vannak “tipikus” betegei.

Mi ebből a tanulság? A diabetes egy életen át tartó törődést igényel. Ezért az első számú doki minden páciensnek saját maga, és meg kell találnia azt a dokit, akivel a legjobban tud konzultálni.

…egy újabb biciklis kaland

…ezúttal Sárvár és környéke a Pünkösd hétvégéjén (szombat-vasárnap-hétfő). Éltünk a lehetőséggel, hogy már pénteken elfoglalhatjuk a szállást. Az ilyenkor szokásosnál kicsit lazábban kezeltük az előkészületeket (ha már autóval mentünk a starthoz, nem számított a hátizsák befogadó képessége). Pumpa, szenzor betárazva, biciklik az autóban – indulás.

A szállásról az első benyomások igen kellemesek voltak – és ez később sem változott. Ezen a pénteken a gyógyfürdő éjjel kettőig volt nyitva. Éjszakai fürdőzés élőzenés hangulatjavítással. Illusztrációként álljon itt Éva facebook-os bejegyzése: “Retrobuli volt sárvári termálban, a Csókkirályra roptuk 2 medence között. De az sem volt semmi amikor a medencékben ülők kórusban üvöltöttük az Elhagyom a várost.”

Hajnalban szenzorindítás, később kényelmes reggeli, ráérős indulás a csapat vonattal érkező tagjai elé. Ostffyasszonyfa – Csönge – Kenyeri, majd vissza Csöngére. A Weöres Sándor – Károlyi Amy Emlékháznál talált egymásra a társaság. Ha már idén WS 100. És nem maradhatott el a frissítés a csöngei Csengő kocsmában. Ostffyasszonyfán a művelődési házban Petőfi emlékszoba, majd Pannónia Ring, hadifogolytemető.  Ja és a cukrom? A reggeli “kilengés” után egész nap 4 és 7 között.

A második nap fő attrakciója a Jeli arborétum volt. Séta a virágzó rododendronok között. És még a tönk szélére is kerültem.
DSC_0325            DSC_0365

Kisebb-nagyobb emelkedők és viszont, és egy kis teljesítményfelmérés. 42,3 km/h sík terepen. Cukker, mint előző nap.

A harmadik nap. Sárvár – Sitke – Egyházashetye és vissza. Itt már volt néhány erősebb emelkedő, de nem okozott leküzdhetetlen akadályt.
DSC_0449

Az előző nap sebesség ma is megvolt. Sőt ezen a napon a reggeli utáni vércukor emelkedés is elmaradt. (pedig a reggeli mennyisége és minősége hasonló volt az előző két naphoz)

A szenzor  segítsége nélkül talán nehezebb lett volna…

Nem vagyok tökéletes

..de ki az? Ám ez most nem az önfényezés és/vagy az önsajnálat helye és ideje.
Természetesen jó az, ha a cukrunk állandóan pl. 4 és 7 között van. Mondjuk törekedni sem árt rá. De semmiképpen nem hagyhatjuk, hogy ez stresszeljen, rátelepedjen az életünkre.
Mert mi is van akkor, ha az a bizonyos érték kicsit magasabb a “normálisnál?” Hát semmi. És, ha nagyon? No akkor már van tennivaló. Könnyebb dolgunk van, ha tisztában vagyunk az okokkal. Nassoltunk, túl sokat ettünk valamiből stb. Ilyenkor a saját inzulinérzékenységünktől, és vércukrunk nagyságától függően korrigálunk némi plusz inzulinnal. És 1-2 pohár folyadékkal. Utána várunk. Mérünk. Várunk, mérünk.
Mi van akkor, ha nem tudjuk a magas vércukor érték konkrét okát? Hidegfront, melegfront, vagy csak hideg, meleg, valami betegség, rossz szomszéd…
Nos ilyenkor nehezebb a korrekció, bár a módszer hasonló kell, hogy legyen, mint az első esetben, csak SOKKAL körültekintőbben, óvatosabban.
“Nincs is szebb, mint egy rossz korrekciót követő hypo.”

Apropó mérés.
Ki hányszor, mikor mérjen? (KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!)
Meggyőződésem, hogy ez is mint minden, egyéni. Vagy inkább egyedi. Hogy megtudjuk, ránk ez miként igaz, mérni kell. Eleinte bizonyosan sokat.

Ide tartozik, hogy annak idején a 70-es, 80-as években még nem álltak rendelkezésre korrekt otthoni eszközök. Legfeljebb stix, rá egy csepp vér és a dobozon lévő színkód mutatott egy nagyságrendi értéket. De a ma használatos mérőkre még nem is gondoltunk. Így szocializálódtam az állapotommal.
Aztán, amikor meglett az első mérőm, hát nem terheltem túl a használattal.

Ma már persze más a helyzet.

Amúgy:

Fegyelem – Figyelem! (és/vagy)