@theGBDOC #pwdc15

A GBDOC az angol cukorbetegek főleg Twitteren szerveződött közössége. Egyik fő motorja a TeamBloodGlucose, egy csapat, akik cukorbetegként mozognak, és másokat is erre sarkalnak. A GBDOC heti rendszerességgel, szerda esténként tart Tweetchatet, amibe bárki bekapcsolódhat (#gbdoc), és egy idő után felmerült az igény egy offline találkozóra.

A program

A program

És itt vagyunk mi, a magyar DOC oszlopos tagjai, akik úgy döntöttünk, erre az alkalomra ellátogatunk, Nottinghambe. A konferencia formátuma is már igen rendhagyó volt, ugyanis nem volt előre meghatározott program. Ez az Open Conference Format, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy volt egy nagy központi terem, és több kis terem. Először összegyűltünk a nagy teremben, ahol mindenki javasolhatott témát, amiről szívesen beszélgetett volna másokkal. Ha a témát helyeslés fogadta (mindet az fogadta), akkor az felkerült a táblára. Ezután a szervezők időpontot és termet adtak minden témának.

Hypostand

Hypostand

Még két érdekesség, az egyik a Hypostand, egy asztal telis tele finomsággal. Egy részét a szervezők és szponzorok biztosították, más részét a résztvevők hozták, finom sütiket, persze csakis hypo korrekció céljából…

Swapshop

Swapshop

A másik érdekesség a Swapshop volt, egy másik asztal, másféle nyalánkságokkal. Ezek olyan tesztcsíkok, mérők, tokok, egyéb eszközök, amire valakinek már nincsen szüksége. Akinek meg van, az elvette, vitte. A beszélgetések közül először a sportosra ültünk be. Igen érdekes volt, hiszen a TeamBG tagjai is ott voltak, akik alapvetően hosszútáv bringások, sok érdekes tapasztalattal. Esett szó arról, hogyan befolyásolja egy rendezvény/verseny stressz a vércukrot, és meglepően felfelé mehet amikor az ember lefelé várná. Beszéltek arról is, hogy hosszú távok esetén érdemes kimérni, mennyi az óránkénti plusz szénhidrát igény. Ami persze sosem állandó, de mégiscsak hasznos ha van egy kiindulási szám. A CGM hasznossága hosszú távú sportoknál nem kétségek, a szénhidrát égetés jobb becsléséhez sokan találták hasznosnak a pulzuskontrollt és egy meghatározott pulzustartományban való tartózkodást. A low carb diétát tartók (azok akiknél ez a ketogén 30 g szénhidrátot jelenti) azt tették még hozzá. hogy nekik ritkán van szükségük plusz szénhidrátra a sporthoz. És persze voltak sztorik, amikor a számolás nem jön be, de az volt a konklúzió, hogy sportolni jó, sportolni hasznos, és ha picit elszáll a a cukor akkor az a fontos hogy az ember észlelje és tudja mit kell tenni.

Visszatérve a low carbra, a következő beszélgetések erről szóltak. Nekem nagyon érdekes volt, mert én is a low fat érában szocializálódtam, és vannak fenntartásaim a ketogén (napi 20-30 g szénhidrátot tartalmazó) diétával kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy vannak, akik számára hasznos lehet. A közösségi tapasztalatok: akik kipróbálták, nagyrészt amúgy egészséges fiatalok voltak. Úgy tapasztalták, hogy nagyon hasznos tud lenni a jelentős ingadozások kivédésében. Viszont jelentős odafigyelést és energiabefektetést igényel, úgyhogy hosszú távon azok tudták betartani, akik egyedülállók, és a munkájuk is olyan, hogy az átlagnál több idejük van az étkezések megtervezésére. Akik nem ebbe a kategóriába estek, azok rendszerint max 1-2 hónapig tudták tartani, aztán más alternatíva után kellett nézniük. Akik tartják hosszú távon azt tapasztalták, hogy hypo korrekcióra sokkal kevesebb is elég (6-8 g szénhidrát a 15 g helyett). Két ember a koleszterinértékeit is mutogatta, náluk nem volt változás, de a kiindulás is teljesen normális volt. Akik felhagytak a ketogén étrenddel, azok rendszerint az alacsony glikémiás indexű – alacsony glikémiás terhelésű étrendre váltottak, és azzal is jó eredményeket értek el. Sajnos nem sikerült minden érdekes beszélgetésben részt venni (ki kellett hagyjam a Partner’s Moan címűt, ahol partnerek és szülők ültek össze) de nagyon jó volt, sok klassz emberrel találkoztunk, jót bringáztuk, lesz folytatás! 11043153_10206585329857106_7468243867275499213_n

Mesék a rendelőből 40.

Kicsit elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, már mindjárt itt a következő rendelés.

Szóval múlt héten: 

Ami jó volt: Mindig nagyon örülök, amikor beszélgetőpartner vagyok. Amikor megnézem a naplót, és elismerő bólogatáson (na meg a kötelező papírmunkán) kívül nincsen nagyon más dolgom. Mert aki velem szemben ül, az felelősséggel gondolkodik a cukorbetegségéről, végiggondolja mi miért történik, és ennek megfelelően cselekszik. Néha egy-egy problémásabb eseményt végigbeszélünk, esetleg adok tippeket, de igazából két egyenrangú fél beszélget, nem megmondó vagyok, hanem tanácsadó. 

Azt is nagyon szeretem, amikor valaki, akinél nemrég derült ki a betegség, már olyan kérdésekkel érkezik, amiből tudom, hogy utánanézett, gondolkodott, akarja érteni, tudni.

És az is nagyon sokat segít, ha valaki úgy érkezik, hogy tudja, mik azok a célok, amiknek az elérésében segítségre van szüksége. A rendelési idő sajnos limitált, így ha valaki rögtön rátér a lényegre, akkor arról tudunk beszélgetni, ami neki fontos. 

Ami nem volt jó: Nem szeretem, amikor valaki azt gondolja, hogy a vércukornaplót nekem vezeti. A vércukornapló egy mankó. És mindegy is, hogy előre nyomtatott kiskönyv, kockás füzet, excel tábla, vagy netes program a formátum, ha jól áttekinthető, és kellő számú valós adatot tartalmaz, akkor nagy segítség a problémák azonosításához és megoldásához. (Sajnos a mérő memóriájából lehívott számok erre nem annyira jók, mert a különálló számokból a trendek nem rajzolódnak ki). Viszont ha nem valósak az értékek, akkor felesleges az egész. Kamu értékek alapján nem tudok jó tanácsot adni. És persze úgy is kiderül. Ha a mérő “véletlenül” otthon marad és nem lehet összehasonlítani, akkor is egyértelmű, hogy 10%-os HbA1c mellett nem lehet csupa 5 és 6 közötti érték. És nem lehet csupa szinte azonos érték, hiszen a nem cukorbetegek vércukorértéke sem állandó. 

A kamu vércukornapló talán a legszomorúbb dolog egy rendelésen, mert feleslegessé válik az egész találkozás. És az is rossz, ha nem sikerül megértetni azt, hogy a jó vércukorérték nem nekem fontos. Én is örülök a jó értékeknek, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy mindenki felelős a saját életéért. Az orvos segítséget adhat, de az önmagában kevés. 

Futás!

Futni jó. Mert csak két láb meg egy pár jó cipő kell hozzá. Mert futni bárhol lehet (na jó nem bárhol, de mindenki közelében akad olyan hely, ahol futni tud). Mert addiktív. A rendszeres futás hihetetlen örömhormon (endorfin) felszabadulással jár. Csapatban futni nagyon inspiráló. Ráadásul a futás jót tesz az erőnlétnek, az alaknak és a vércukornak is. Segíti az inzulin hatását.

Hétvégén mi is indulunk a Spar futáson. Na nem a maratonon, mert régen volt már, hogy sokat futottunk, most megelégszünk a 3500 m-rel. Addig meg folynak az edzések a Margitszigeten. Nevezni még nem késő, de mire figyeljen, aki futni szeretne?

Mindenképpen készülni kell rá! Diabetessel vagy anélkül, de mindenképpen edzések kellenek, fokozatosan emelkedő terheléssel. Igaz, hogy huszonvalahány éves koromban lefutottam egy 8 km-es versenyt úgy, hogy előtte évekig nem futottam, de az más tészta. Most már edzek rendesen, nem erőltetem túl magam, és csak akkora távot vállalok be, ami a jelen erőnlétemnek megfelel.

Ha valaki 2-es típusú cukorbeteg, vagy több évtizede 1-es típusú, akkor érdemes a felkészülést egy orvosi vizsgálattal kezdeni. Mert a szövődmények sokáig rejtve maradhatnak. Fel kell mérni, hogy a szívünk, az ereink rendben vannak-e. És az idegek. olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 6

Ma nagyon boldog voltam. A mai rendelésemen felbukkanó HbA1c-k a következőek voltak: 7.4%; 6.67%, 7.12%, 6.9%, 6.8%, 7.6%. A tulajdonosok mind inzulinnal kezeltek, egy kivételével 2-es típusú cukorbetegek. Mindenki napi többszöri inzulinkezelésen van, van aki teljesen analógon, van aki teljesen humán (ún. “hagyományos”) inzulinon és van aki analóg bázis, humán bólus kezelést kap. Van köztük fiatalabb és idősebb, férfi és nő, kövér, kissé túlsúlyos és normál testalkatú, súlyos társbetegségekkel bíró és a diabetest leszámítva egészséges.

A közös bennük az intenzív inzulinkezelés, ami azt jelenti, hogy nemcsak beadják az inzulint, hanem adott esetben változtatnak az adagoláson, az aktuálisan mért értékek, az elfogyasztani tervezett szénhidrát és a testmozgás függvényében. Közös még bennük az, hogy ezek mögött az értékek mögött sok munka van. Emlékszem régebbi számokra, amelyek nem voltak ennyire dicsőségesek. De megcsinálták, elérték ezeket az értékeket és én örülök. És ők is.

Más téma: a D-vitaminról. Mióta az új magyar ajánlás megjelent (origo cikk erről itt), és mióta van lehetőségem méretni, az éves kontroll alkalmával igyekszem D-vitamin szintet is nézni. És az emberek megbízhatóan hozzák a magyar átlagot, azaz D-vitaminszintjük alacsony. Most ugyan nyár van, de aki nem megy napra azon ez nem segít. És aki túlsúlyos annak nagyobb a D-vitamin szükséglete, amit nehéz pusztán napozással megtermelni, legalábbis ha az ember nem nyaral éppen. És a D-vitamin hiány a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszhat, rontja az inzulinérzékenységet, és rontja az inzulintermelő béta-sejtek működését is. Túlsúlyos embereknél, 2-es típusú cukorbetegségben, sőt policisztás ovárium szindrómában is érdemes gondolni a D-vitamin hiányra. Ha nincs lehetőség megmérni a szintet, a téli hónapokban az emberek nagyrészében nyugodtan elkezdhető a pótlás (napi 1000 E). Talán csak a síoktatók a kivételek. A D-vitamin sajnos receptköteles.