Mozgás, hypo

A testmozgás közben fellépő hypo főleg 1-es típusban jelenthet komoly problémát. Mert a sport amúgy meg nagyon hasznos, mindenféle betegség kockázatát csökkenti, javítja az életminőséget és a kedvet is. De egy ronda hypo sokat ront az élvezeten.

Egy tavalyi vizsgálatot idéz a Joslin blog, ami azt vetette fel, hogy ha aerob mozgás előtt erőnléti gyakorlatokat is végzünk, akkor csökkenhet a hypo esélye. A vizsgálatban mindössze 12-en vettek részt, szóval még van tere a kutatásnak.

12 1-es típusú cukorbeteg felnőtt (átlagéletkor 32 év) vett részt a vizsgálatban. 5 nap különbséggel két edzést végeztek, az egyik alkalommal először futottak 45 percig (futógépen), utána 45 percig súlyokkal dolgoztak, a másik alkalommal fordítva. Ha a súlyzós gyakorlatokkal kezdtek, akkor az esetleges hypok enyhébbek voltak, és rövidebb ideig tartottak. Ennek oka a szerző szerint az lehet, hogy a súlyzós edzés jobban serkenti a máj glukóztermelését, ami a vércukor csökkenés ellenében hat. Így ha az aerob mozgás alatt gyakori vendég a hypo, lehet, hogy érdemes előtte pár súlyt is megemelni.  olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 15.

A sokat kárhoztatott inzulinrendeletnek azért van pozitív hatása is. Rég elveszett emberek kerülnek elő, akik évek óta nem jártak gondozáson, mert a háziorvos nem figyelt rá, hogy lejárt a javaslat. De most minden analógos pácienst beküldenek, én meg néha döbbenten látom, hogy milyen régen volt itt utoljára. Kicsit nehezíti a helyzetet, hogy közben gyakran labor sem készült, így hiába készül most friss, az “utolsó 2 HbA1c”-ből a régebbi akár 3 évvel ezelőtti is lehet.

Persze értem én, hogy macerás eljönni a rendelésre, meg sorban ülni, és kidobott időnek tűnik, főleg ha látszólag minden rendben van. De mindenképpen jó, ha átnézzük az eszközök működését, megnézzük, hogy minden technika olyan jól megy-e, minden tudás olyan naprakész-e, mint ahogy szeretnénk. A szövődmények szűréséről nem is beszélve. A diabeteses szövődmények ha már tünetet okoznak, akkor már régen késő. Akkor kell őket felfedezni, amikor még meg lehet őket állítani. olvasásának folytatása

A kedvenc nápolyim

Kérdés, kérdések.
Mi van, ha leesik a cukrom? Hát igazából semmi. Fogom magam és eszem.
Na de mit tegyek, ha ez a cukorleesés (hypo, vagy hypoközeli állapot), nem a legjobbkor jön. OK, igazad van, semmikor sem jön jól! De!

Sietsz, időre mész, valahova.
Elakad veled a lift.
Dugóba kerül a busz, villamos stb.
Az alagútban reked a metró.

Vagy egyszerűen csak épp nincs nyitva a közeledben semmi, ahol szénhidráthoz juthatsz, még egy nyomorult vendéglátóhely sem, ahol a kávéhoz való cukorba markolhatnál.

Szar Kellemetlen helyzet.

ALAP! Legyen nálad mindig tartalék szénhidrát. Nekem erre egy bizonyos – amúgy diabetikus – nápolyi vált be. Kis helyet foglal és ha jön az éhség viszonylag gyorsan hat.

Amíg pent használtam, előfordult, hogy nem vittem magammal, mert nem úgy terveztem, hogy étkezés is lesz a dologból. Volt, hogy emiatt csak nézhettem az ételeket. (a pumpát már nem igazán lehet otthon hagyni – legalább is véletlenül nagyon nehéz)

Vércukormérő. Rövid utakon nincs mindig velem, amúgy jól elfér szinte a legkisebb táskában is.

Túrákon – biztonságból – van nálunk GlucaGen injekció is, bár sosem kellett (szerintem már le is járt). –megnéztem, még van egy hónapja.

Szóval sok extra nincs. Egy kis odafigyelés.

..ha lement a cukrom…

Hipó, Somogyi, hajnali jelenség…

Ízlelgetem e szavakat. Kinek mi jut eszébe? Fehérítés, nagytakarítás, Domestos, Dél-Balaton, vagy hogy épp ki a kemény legény reggelente.

De komolyabbra fordítva a szót. A vércukorszint nem egy állandó valami. Még az úgynevezett egészséges embereknél sem. Hát még nálunk! Persze az esetek nagy részében többnyire sikerül kordában tartanunk. Aztán van, hogy nem. És ha a cukrunk úgy dönt, hogy lepihen, vagy épp lemegy a pincébe, akkor kell igazán észnél lenni. És ilyenkor nem mindig könnyű ez! Hiszen a „klasszikusan ismert” remegés, gyengeség, izzadás trió mellett az „elment az eszem” szindróma is előjöhet. Ilyenkor fokozatoktól függően egy ideig még tudunk magunkról, majd egyre kevésbé – és közben meg vagyunk győződve, hogy tudatunk teljes birtokában vagyunk. Higgyünk a jeleknek! A legkisebb jelre is mérjünk, együnk! Ha nem tudunk mérni, akkor is együnk ilyen tünetek mellett. Inkább legyen 9 a cukrunk, mint 2,5! Még egy gondolat: Magam is szoktam (szerencsére nem gyakran, de előfordul) dühöngeni, vagy ordítani, állítólag – legalábbis a környezetem szerint – sokszor indokolatlanul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor a cukrom nem a magas értékek felé tart!

És lekopogom, az elmúlt 35 év problémás eseteit akkor is meg tudnám számolni egy kezemen, ha favágó volnék.

végül: MINDIG LEGYEN NÁLAD SZÉNHIDRÁT!

Hypo, Somogyi, hajnali jelenség

Hypo. Somogyi. Hajnali jelenség. Ezek azok, amelyek megkeseríthetik az életet.

Hypo, azaz hipoglikémia, alacsony vércukor. Akkor következik be, amikor a szénhidrát – inzulin – mozgás egyensúlyozásban a szénhidrát kevés a másik kettőhöz képest. Rendszerint nagyon kellemetlen tünetei vannak. Ezek egy része abból adódik, hogy a szervezet reagál a csökkenő cukorra, és próbál ellene hatni. Ilyenkor aktivizálódik a vegetatív idegrendszer, ami mellékhatásként, remegést, izzadást, idegességet, szapora szívverést is okozhat. Ezek az úgynevezett adrenerg tünetek. Minél gyorsabban esik a cukor, annál kifejezettebbek. Ennél csak az a rosszabb, ha nincsenek, és észrevétlenül csúszik át az ember a következő fázisba. Mert az adrenerg tünetek figyelmeztetnek, hogy enni kellene valamit, mert baj lesz. De régóta fennálló cukorbetegség esetén, főleg ha szövődményként idegkárosodás is kialakult már, megszűnhetnek. olvasásának folytatása