Az inzulinrezisztenciáról ismét

Jó rég nem írtunk a blogba, de a minap felmerült az inzulinrezisztencia, hogy miért fontos illetve mit kell / lehet tenni vele, így gondoltam összeszedem a gondolataimat.

Az élettan: Az inzulin azért szükséges, mert a vérben keringő cukor leginkább csak az inzulin segítségével tud belépni a sejtekbe. Ha nincs elég inzulinhatás, akkor a cukor csak kering, miközben a sejtek éheznek. Ha ugyanannyi cukor beviteléhez egyre több inzulinra van szükség, akkor beszélünk inzulinrezisztenciáról. Hogy mennyi az annyi, nehéz kérdés, az éhomi inzulinszint normál tartománya is elég tág határok között mozog. Ugyanis a szervezet inzulinérzékenysége normál állapotban sem konstans. Reggel csökken az inzulinérzékenység pl. mert felkeléskor egy csomó olyan hormon szintje megemelkedik, amelyek hatása az inzulinéval ellentétes. Ezek azok a hormonok, amik segítenek felkelni, és normál esetben az inzulintermelés igazodik ehhez. Ez nem kóros. A sport (főleg a rendszeres sport) meg javítja az inzulinérzékenységet, egységnyi inzulin hatására több cukorvivő molekula lép működésbe.

A kórélettan: Az inzulinérzékenység számos okból romolhat. A leggyakoribb bűnös a hasi zsírszövet, rengeteg hormont és hormonszerű anyagot képes termelni, amelyek mind ronthatják az inzulinérzékenységet. Nem is kell hozzá látványosan kövérnek lenni, elegendő ha a zsíreloszlás rossz (“kövér soványak”). Állhat genetikai hajlam is a háttérben. Ha valakinek a családjában halmozódik a 2-es típusú cukorbetegség, akkor annál rendszerint könnyebben romlik az inzulinérzékenység. A tartós stressz is rontja a helyzetet, mert a stresszhormonok az inzulin ellen hatnak. Krónikus gyulladás során is felszabadulnak olyan anyagok, amelyek csökkentik az inzulinérzékenységek. És az elhízás, különösen a hasi elhízás kisfokú, tartós gyulladásos aktivitással járhat. A kiváltó / hajlamosító tényezők között ott van még az alvászavar (a hormonrendszer napszaki ritmusát megbontva), a mozgásszegény életmód, étrendi faktorok. Ritka, súlyos veleszületett kórképek kivételével általában több tényező együttese áll a háttérben.

Mérése: Mérése nem annyira egyszerű. A leggyakrabban használt mérőszam az éhomi vércukorból és az éhomi inzulinszintből képzett HOMA index, de ez nem egy nagyon pontos mérőszám, ezért rutinszerű alkalmazását nem javasolják. Mostanában “divat” a terheléses vércukorvizsgálatot kiegészíteni inzulinszint méréssel. Ez lehetne jó, hiszen diabetes megelőző állapotokban gyakori, hogy a szénhidrátra adott inzulinválasz meglassul, viszont a normál értékek kérdésesek. Inzulinrezisztenciára utalhat még a magas trigliceridszint és az alacsony HDL koleszterinszint is.

Kell mérni? Egyszerű válasz erre nincsen. Jó lenne ha lenne pontos, megbízható mérőszám, hiszen az inzulinrezisztencia számos betegség kockázatát emeli. Az utóbbi időben persze leginkább azért került előtérbe, mert kiderült, hogy szerepe lehet meddőség kialakulásában is. Mivel a kezelés alapja az életmódváltás, és mivel amúgy is javasolt, hogy amikor egy baba megfogan, akkor anyuka a lehető legjobb egészségi állapotban legyen, ezért azt gondolom, hogy az étrendet, a testmozgást és a stresszkezelést optimalizálni mindenképpen szükséges, bármit mutasson a labor. Viszont ha ez nem működik, akkor érdemes lehet egy mérés, még ha nem is tűpontos. De ha meddőség a probléma, akkor nem elég csak az IR-t nézni, egyéb lehetséges okokra is gondolni kell.

Étrend: Jelenleg nincsen egységes, mindenkire alkalmazható étrendjavaslat. Sokan javasolják a szénhidrátszámolást, de mivel jelenleg nincs varázsszám, ezért én ezt nem szoktam javasolni, kivéve, ha valaki úgy érzi hogy neki a számok segítenek. Mág az sem egyértelmú (illetve valószínűleg egyénenként változó), hogy milyen makronutriens (szénhidrát – fehérje – zsír) arány az optimális. Amiben a legtöbb működőképes étrend megegyezik: Gyors szénhidrátok kerülése, minél kevésbé processzált ételek, illetve az egyén számára hosszú távon betartható.

Testmozgás: Minél több annál jobb, nyilván. De bármennyi pici hasznos lehet. Ha nincs időd elmenni sportolni, akkor párszor 10 perc az íróasztal mellett is ér. Lehet aerob vagy anaerob (cardio vagy rezisztencia), legjobb a kettő kombinációja. Nem kell, hogy konkrétan sport legyen. Jó a tánc, a kerti munka is. Lényeg hogy szeressed és bele tudd illeszteni a napodba.

Stresszkezelés: Nem szoktam olyan tanácsot adni, hogy “kerülje a stresszt” mert viszonylag kevés ember hajlandó elmenni remetének. Stressz mindig lesz, veszteségek mindig érik az embert, a kérdés hogy mihez kezdünk ezzel. A megfelelő stresszmenedzselést mindenkinek magának kell megtalálnia, de nem szégyen szaksegítséget kérni.

D-vitamin: A D-vitamin az új C-vitamin mondta valaki. Azt mindenki tudja, hogy a napból jön, és az egészséges csontokhoz kell, de számos egyéb folyamatban is szerepe van. Szerepet játszik az immunrendszer működésében és az inzulin szekréciójában is, valamint a nemi hormonok termelődésében is. Hiánya ronthatja az inzulinrezosztenciát, és policisztás ovárium szindrómában is szerepe lehet. Szóval ha valamit mérni akarunk, akkor a D-vitamin is legyen közte. És persze pótoljuk. Télen egy városlakónak szinte lehetetlen elegendő D-vitamint bevinnie szerintem.

Gyógyszeres kezelés: Ebbe most nem mennék bele részletesen, mert nagyon személyre szabott, de a megfelelő életmód nélkül bármilyen gyógyszeres kezelés kevéssé hatékony.

Összefoglalva:

  • Az kóros inzulinrezisztencia létező probléma, érdemes ellene tenni
  • Az inzulinszint mérése segíthet a diagnózisban, de nem teljesen egzakt
  • A legfontosabb teendő a megfelelő életmód kialakítása, de ez egyébként is ajánlott

Mesék a rendelőből 20. Metabolikus szindróma, inzulinrezisztencia

Avagy az esetek halmozódásáról. Néha egy rendelés mintha tematikussá válna, egymás után jönnek a nagyon hasonló problémák. A héten többen is jöttek, akiknél cukorbetegség ugyan nem igazolható, de különböző anyagcsere-eltérések miatt nálam kötöttek ki mégis.

Az ifjú hölgyeknél az inzulinrezisztencia gyakran központi téma. Rendszerint a termékenységre gyakorolt hatás miatt, de egyéb tünetek (elhízás, kóros szőrnövekedés, hónalj alatti pigmentáció) is felvethetik a gyanút. olvasásának folytatása