Mesék a rendelőből 32.

A Diabetes Daily Facebook oldalán jelent meg az alábbi biztatás hétfőn:

“Don’t expect perfection with diabetes.

It’s impossible: our insulins are too slow, or measuring tools too inaccurate, and our body’s complex sugar-regulating system with 125 different variables is broken.

Even getting pretty close is a very impressive achievement!”

Azaz: ne számíts tökélyre a diabetesben. Az inzulinok túl lassúak, a mérők nem eléggé pontosak, és a test komplex, 125 változót kezelő vércukorszabályozó rendszere elromlott. Már egy jó közelítés is igen impresszív!

És ez a téma a tegnapi rendelésen is előkerült. Mert még ha az ember nagyon igyekszik is, vannak napok amikor nagyon nehéz jó értékeket elérni. És az elmúlt hónap zivatarjai, meg a havazásból a kánikulába átrohanó időjárás nem kedveztek a stabil értékeknek. Ami fontos: a diabetes is pont olyan, mint az élet. Amit lehet befolyásolni előre, azt befolyásoljuk, de tudni kell, hogy nem mindent lehet. Van, amire csak utólag tudunk reagálni. Próbáljuk megtanulni a szervezetünk működését, de nem minden kiszámítható. Törekedni kell a jó értékekre, de fontos, hogy felismerjük, mi az amit tudunk befolyásolni, és mi az, amit csak utólag tudunk korrigálni.

Az egyensúly fontos. Vannak, akik azt is kontrollálni próbálják, amit nem lehet, míg mások, és ez sajnos nem ritka, azt sem próbálják meg kontrollálni, amit lehetne. Nem könnyű a diabetessel együtt élni, és senkit nem vigasztal, hogy másnak más betegséggel esetleg még nehezebb. De ez az egy életünk van, ebből kell a legtöbbet kihozni. Az élet mindig dob valami feladatot, megoldandó problémát. Mindenkinek. Befolyásolni azt tudjuk, hogy mit kezdünk vele.

A megfelelő információkat nem mindig könnyű begyűjteni persze, a rendelési idő véges, a neten található információk megbízhatósága igen nagy szórást mutat, ráadásul nincsen mindenkire ráhúzható egységesen helyes módszer. Ami biztosan segít, ha figyeljük és megismerjük szervezetünket, és megtaláljuk azt, ami nálunk működik.

Kontroll

Kontroll

De most nem a kiváló filmről lesz szó. Hanem a diabetes kontrollálásáról. (zárójelben – dőltbetűvel – Stevebácsi megjegyzései) Hogy egyáltalán jó szó-e ez. Eredeti (ötletadó) angol cikk itt: Diabetes 24-7

A cikk főleg az 1-es típusúakra vonatkozik, akiknek a hasnyálmirigye nyugdíjba ment, nem termel már inzulint, és ezt a bonyolultan szabályozott folyamatot kell kívülről bevitt inzulinnal pótolni. Mert szerencsére lehet. Nyugdíjba. Haha. Akkor dolgozna ezerrel. Ez disszidált, sőt! MEGDÖDLÖTT!!!

A megfelelő vércukorkontroll pedig nem egy mindent vagy semmit dolog, nem úgy van, hogy valaki vagy 100%-osan, tökéletesen csinálja, vagy sehogy. A vércukorszintet számtalan tényező befolyásolja, tudnunk kell, mi az, amit tudunk kontrollálni, és mi az, amit nem, amire legfeljebb reagálni lehet. Pistike, egyél még, nincs benne cukor! Hát nem érted, hogy…  tudod, mit csomagold be, elviszem. (hol is az első kuka?)

Nincsenek rossz betegek meg jó betegek. Emberek vannak, akiknek a szervezete nem termel többé inzulint, ezért élethosszig kívülről kell adagolniuk. Ami nem egy tökéletes rendszer, de mindenkinek meg kell tennie a tőle telhető legjobbat. És vannak felelős és felelőtlen emberek. És ez nem függ a diabetestől. (vagy mégis?)

Íme az angol bejegyzés szerzőjének gondolatai saját kontrolljáról.

“Én nem tudom kontrollálni a diabetest, mert amikor eszem valamit, az agyam megpróbálja az inzulintermelést serkenteni, hogy eltávolítsa a cukrot a vérből, és a sejtjeim tápanyaghoz jussanak, de hiába, mert nincs már inzulintermelés. Én megpróbálom ezt a rendszert a lehető legjobban pótolni. De az inzulin kívülről történő adása ehhez képest nagyon kezdetleges, ezért nem mindig sikerül tökéletesen. Amit tudok kontrollálni, azok az érzéseim ezzel kapcsolatban. És megteszem ami tőlem telik. Megteszem ami tőlem telik? Csak ennyi telik tőlem?

Én nem tudom kontrollálni a diabetest, de meg tudom szúrni az ujjamat és megmérni a vércukorszintemet. A szervezetem önállóan nem tudja szabályozni ezt a szintet, de én megmérhetem, amikor akarom. Azt tudom kontrollálni, hogy hányszor mérek egy nap (megj. persze ameddig van tesztcsík) és az eredmény alapján dönthetek, hogy mennyi inzulinra van szükségem. A magabiztosságom tudom kontrollálni. Mennyi inzulin, illetve mennyi szénhidrát! Na és a magabiztosság? Mit kontrolláljak a magabiztosságomon? Vagy van, vagy nincs! Ha nincs magabiztosságom, ezt a nincset érdekes kontrollálni!

Én nem tudom kontrollálni a diabetest, de eldönthetem mit eszem és mit nem, az alapján, hogy mire hogyan reagál a vércukrom. Kontrollálhatom a választásaim. Megpróbálhatom a kontrollt. Használom a kontrollt. Többnyire sikerül. Bár néha érnek meglepetések.

Én nem tudom kontrollálni a diabetest, de tudok többet mozogni, hogy a testem erősebb legyen, Az erősebb izmok jobban  segítik az inzulinhatást, mint a gyengék, és ezzel segíthetem az kívülről történő inzulinbeadás kezdetleges rendszerét. Kontrollálhatom, hogy mennyit mozgok” A mozgás jó, a sok mozgás még jobb, de ilyenkor kell igazán résen lenni. Kevesebb inzulin és több szénhidrát kell. És könnyű átesni annak a bizonyos lónak arra a másik oldalára.

Te mit tudsz kontrollálni? Szeretném azt hinni, sőt meg vagyok győződve, hogy napról-napra többet!