Mesék a rendelőből avagy aki megjárta a Caminot

Már korábban írtam a Caminoról a cukorbetegség vonatkozásában. És ma itt járt az ember, aki végigjárta. Mert ésszerű tervezéssel, a lehetséges veszélyeket végiggondolva és megelőzve sok minden lehetségessé válik. Azt továbbra is fenntartom, hogy egy ilyen megterhelés nem biztos, hogy a legjobb egy cukorbetegnek, és mindenképpen szükséges egy előzetes orvosi felmérés, a rejtett szövődmények felderítése, és csak akkor szabad útnak indulni, ha minden OK. Illetve érdemes lehet rövidebb túrákkal kezdeni. De lássuk a tapasztalatokat.

Ami bejött: a bázist a vártnak megfelelően, kb felére kellett csökkenteni, a bolusokat az aktuális értékekhez és szénhidráthoz igazítani, ugyanannyi szénhidráthoz kevesebb inzulinnal. A csökkentett inzulin és az egész napos egyenletes terhelés szép egyenletes, közel normális vércukorértékeket eredményezett, súlyos hipoglikémia nélkül.

És a láb. A lábproblémák a zarándokok közül azoknak is jelentős problémát okozhatnak, akik nem cukorbetegek. Így a diabetes voltaképpen egy jó előzetes figyelemfelhívó. Mert akinek amúgy semmi baja, annak nem biztos, hogy eszébe jut az a sok baj, ami érheti. Viszont akit lábszövődményekkel fenyegetnek folyton, az talán tudatosabb ilyen szempontból. Ami az alap, az a megfelelő lábbeli. Ezen nem szabad spórolni. Ami segíthet abban, hogy a láb egy karcolás nélkül megússza ott, ahol mások, nem is cukorbetegek vérhólyagokkal és elveszett körmökkel küzdenek:

  • Jó lábkrém, reggel és este. Legyen készen vett, vagy rendelői titkos recept alapján csináltatott cukorbeteg lábkrém, de a rendszeres használat megelőzi a berepedéseket, amikből aztán sebek alakulhatnak ki. A krémezés kiegészülhet a bőrkeményedések megfelelő ápolásával.
  • Pihenő. Sokan kora hajnalban indulva egyben sietik le a napi távot, hogy a legmelegebb időben már a szálláson legyenek. Láb szempontból szerencsésebb lehet egy déli szieszta, ami a napot két részre bontja, és a lábat megpihenteti, különösen, ha
  • zoknicserével egészül ki.
  • és így napközben is van lehetőség lábellenőrzésre.

Így ha sikerül a veszélyeket, a hipoglikémiát (és egyéb anyagcsere-kisiklást) és a lábsérülést kivédeni, akkor már semmi nem akadályozhatja meg az embert abban, hogy élvezze azt, amiért ott van, az elmélyülést, gondolkodást, más zarándokokkal való ismerkedést. A lelki egyensúlyt, ami a testi egészséget is elősegítheti.

 

A láb és a tiszta zenei “A” hang

Elsőként naná, hogy a kívülállók nem értik, mi köze ennek a kettőnek egymáshoz. A közös nevező a hangvilla. A vibrációérzést vizsgáló hangvillának igazi hangja nincsen, de természetesen nem a hang milyensége az érdekes, hanem, hogy érzem-e a hangvilla rezgését úgy, hogy nem látom. Miért fontos, hogy ne lássam? Nos ezt nehéz megfogalmazni, ezt érezni kell. Az igazság az, hogy ha bárki, bármi hozzáér a lábamhoz, azt úgy vélem érzem. Pedig sajnos nem mindent. Ezt bizonyította az a bizonyos teszt a hangvillával. A járással persze nincs gondom. A gyalogtúrával sem.

Forrás: Bailey Instruments

És akkor nézzük a cipőt. A cipőt, amelynek egyaránt fontos része a felsőrész és a betét. Hiszen a betétet akár másik – konfekció – cipőbe is áttehetjük.

A régebbi cipő és betét:

   

Az új cipő és betét:

  

Mesék a rendelőből 12. Neuropátia és fájdalom

A múlt heti rendelésen a központban a fájdalom és a neuropátia volt.

Hogy mi az a neuropátia? A neuropátia idegkárosodást jelent. Több mindentől kialakulhat, például a cukorbetegségtől is. A cukorbetegségben kialakuló kisér károsodás érintheti az idegeket ellátó ereket is, illetve a magas vércukorszint közvetlenül is károsíthatja az idegek hüvelyeit. A végeredmény lehet fájdalom, de lehet érzéskiesés is. Ha a zsigerek beidegzése érintett, akkor romolhat a bélmozgás vagy a szívfrekvencia szabályozása is.

A múlt héten a fájdalmas neuropátiával küzdöttünk. A tartósan magas vércukor az idegeket károsítja, a fájdalom viszont, mivel stressz a szervezet számára, emeli a vércukrot. Ebből az ördögi körből nehéz kiszabadulni. Sajnos a neuropátia is olyan szövődmény, amit kezelni nehéz, megelőzni lenne jó. Ha már kialakult, akkor az elsődleges teendő az, ami mindig is: jó vércukorszintre kell törekedni. Érdemes kiiktatni minden mást, ami idegkárosodáshoz vezethet (pl. túlzott alkoholfogyasztás). A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül az első helyen áll az alfa-liponsav (tioktánsav) kezelés, ami úgy tűnik, hogy a tüneti javulás mellett az idegkárosodáson is képes javítani. Érdemes lehet infúziós kezeléssel bevezetni a gyógyszert, melyhez mindenképpen szakorvosi javaslat szükséges. Kevésbé jól alátámasztott, de feltehetően kedvező hatású a nagy dózisú, benfotiamint is tartalmazó B-vitamin kombinációk szedése. Ezek egy része recept nélkül is kapható. olvasásának folytatása

Túrázás a hegyen

Stevebácsival és még pár jóbaráttal felkerekedtünk, hogy 2000 m tengerszint feletti magasságban túrázunk. Részletes élménybeszámolót megírta Stevebácsi, nekem az általános érvényű tapasztalatok összegzése maradt.

2000 m-en

Erőnlét: A magashegyi túrázás nem egy városligeti séta. A terep nehéz, az oxigén kevés. Csak az induljon el, aki tuti a fizikai állóképességében. Aki cukorbeteg, vagy csak éppen elmúlt már “annyi” és nem fut/kerékpározik (vagy valami hasonló) minden nap, az nem árt, ha ellenőrizteti, nincsen-e valami rejtett szövődménye (mint pl. koszorúér-szűkület). Mert az roppant kellemetlen, és a túratársak számára zavarba ejtő, ha valaki holtan esik össze. Ha a doki zöld utat adott, akkor is érdemes még előtte edzéssel is rákészülni. olvasásának folytatása