Mesék a rendelőből 25.

Ezen a héten ismét a hiányzó HbA1c-k okozták a legtöbb problémát. Megint érkeztek olyan páciensek, akiknek lejárt a javaslatuk, utoljára fél éve voltak nálam (az előző javaslatkor), és azóta nem készült egyáltalán HbA1c. Az analógos rendelet pedig fél év alatt két HbA1c megfelelő értékéhez köti a javaslat felírását. Ha valaki egy HbA1c-vel érkezik, akkor még esetleg gyorsan tudok neki mégegyet csinálni, de ha nem hoz egyet sem, akkor nehéz.

Sajnos gyakori, hogy a páciens havonta jár a háziorvoshoz gyógyszert felíratni, de a háziorvosnak sem jut eszébe, hogy a szakorvosi javaslat megújításának feltételei vannak. Szóval muszáj, hogy mindenki a maga HbA1c-jére figyeljen, Arra is, hogy mennyi, és arra is, hogy le legyen véve. Mert persze írok morcos hangú levelet a háziorvosnak, de attól még az aktuális probléma megmarad. (Nyilván jó lenne, ha nekik meg lenne olyan software, ami az érintett betegeknél figyelmeztet arra, hogy laborbeutaló esedékes)

Megoldás? Jó megoldás persze nincsen. Ha valakinél úgy látom, hogy nem várható 8% alatti érték, de még 10% alatti sem biztos, akkor felkínálom az 50%-os támogatást, és közben levesszük a HbA1c-t, hogy lássuk igazam volt-e (igazam volt). De mi legyen azzal, akinél valószínű, hogy bőven 8% alatt van a HbA1c, csak nem lett megmérve? Ilyenkor leveszem egyszer, próbálok kihúzni 1 hónapot, és 1 hónap múlva leveszem megint. Kihasználva azt, hogy az OEP évi 4 mérést támogat, de immár intervallum megkötés nélkül.

Ezzel csak az a hiba, hogy a HbA1c nemcsak a rendelet miatt fontos, hanem tényleg fontos jellemzője az anyagcserehelyzetnek. Jól jelzi a szövődmények kockázatát, és felhívhatja a figyelmet rejtett problémákra (pl. mérőhiba, vagy nem valós értékek a naplóban). Tehát elsősorban nem azért vagyok rá kíváncsi, hogy kipipálhassam a javaslathoz, hanem terápiás döntésekhez használjuk. Ha túl közel van egymáshoz, akkor két mérés egyazon időszakot fog jellemezni. Emlékeztetőül: a Hba1c a megelőző 6-8 hét átlagos vércukorértékét jellemzi.

A héten emellett visszatérő téma volt még, hogy többen vannak, akik egyébként teljesen jól tudják, hogy mikor mit kellene tenni, hogyan kellene megelőzni, vagy korrigálni egy vércukor kilengést, de úgymond közbejön az élet, és nem marad rá idő/figyelem. Ez nehéz kérdés, mert tagadhatatlan, hogy bármennyi segítő kütyü is van már, azért egy élet diabetessel több figyelmet igényel, mint anélkül. A sok egyéb, mindenkit érintő probléma mellett mindig előre kell gondolkodni, hogy mit fog enni, mennyit fog mozogni, milyen időjárási front van, meg a vizsgaidőszak stressze, meg a menses, meg a többi tényező. Nem könnyű mindig, mindennap matekozni. De valahogy meg kell oldani. Mindenkire érvényes okosságot nem tudok mondani, a motivációt, a módot mindenkinek magának kell megtalálni. A tudás már fél siker, de nem sokat ér amíg nem alkalmazzuk.

Mesék a rendelőből 19. Avagy testről és lélekről

Itt a lelki segélyszolgálat! Na ez az, amire nem jut mindig elég idő a rendelésen. Pedig a lelki egyensúly, a pszichés egészség nagyon fontos a diabetes kezelésében. A tartós szorongás, a depresszió hajlamosíthat 2-es típusú cukorbetegség kialakulására, és a már meglevő bármilyen cukorbetegséget is megboríthatja. Sokszor vágyom szakemberre a rendelésen, de van, de van, amikor nem akkora a baj, hogy feltétlenül pszichológus kellene, elég csak valaki, aki meghallgatja a másikat. Mert a társas támogatottság  fontos védőtényező. De sajnos előfordul, hogy elkopnak a barátok, nincs idő társaságba járni. Sok a munka, kevés a pénz, aztán elfogy a kedv is. Pedig annyi lehetőség van. Érdemes előásni rég nem látott barátokat, kirándulni, zenélni, életkor nem akadály.

Szintén ide kapcsolódik a motiváció kérdése. Mert diabetessel élni nem könnyű. Minden nap mindig odafigyelni, mennyi szénhidrát, mennyi mozgás, mennyi inzulin, aztán amikor az ember végre kiszámolja, jön egy hidegfront és felborítja az egészet. Így persze van, aki berág, hogy akkor minek. Hiszen amivel nem törődik az nincs is. Akkor meg miért igyekezzen. Előfordul, nem is olyan ritkán, hogy valaki nem mér, nem vezet naplót, ezt-azt elfelejt, és egy picit azt az érzést vélem felfedezni, amikor valaki nem ír leckét a suliba, és megmagyarázza. Pedig én nem vagyok tanítónéni (nagyon remélem nem is viselkedem úgy), a mérés, a napló eszközök az együtt gondolkodáshoz. Aztán néha sikerül megtalálni együtt a motivációt. Ami mindenkinél egyedi. A számok, az oly sokat emlegetett HbA1c nem biztos, hogy jó célok. Aki versengő alkat, annak tud lenni cél, hogy a következő HbA1c 8 alatt legyen. Vagy 7 alatt. Vagy legalább jobb, mint most. De sokak számára ez megfoghatatlan. A szövődmények pedig távoli dolgok. Kivéve amikor megérkeznek, persze, de addig nem igazán működnek, mint motivátorok. A motivátorokat mindenkinek magában kell megtalálni, és mindenkinek más lesz. Ha a motiváció megvan, jöhetnek a változások, egyszerre mindig egy lépés. Mert szabad dühösnek lenni a betegségre, és mindenkinek lehet elege. De a motiváló tényezők azok, amikbe lehet kapaszkodni, amelyek ilyenkor is segítenek abban, hogy vigyázzunk magunkra, és megtegyük amit meg kell tenni.

Segítség pedig mindig van. A család, a barátok, a gondozó csapat mellett már kezd kialakulni egy online cukorbeteg közösség itthon is. Az oldalsávban látható magyar oldalak mellett számos Facebook oldal is van, ahol tanácsot, biztatást kaphat az arra járó. Használjuk ki a lehetőségeket!

És senki ne feledje, holnap halnap Diabetes Világnap, érdemes részt venni a rendezvényeken, online, és off-line. Például vasárnap az Egycseppes Világnapon, ahol mi is ott leszünk. És addig még egy meglepetés is várható….

Látjátok feleim, Joslinnal mik vogymuk?

…holott kikeletkor az sok szép madár szól. De ez most mindegy. Lényeg, hogy itt van ez a Joslin érem, no meg a felezőidős oklevél. És amikor az aktuális volt, nékem nem szólt senki. (mondjuk nem is vittem túlzásba a diabetológiai szakrendelésen való megjelenést). És lemaradtam a 25 éves oklevélről. Nem kicsit. Úgy 10 évet. és az 50-eshez még van vagy 15. Kitalálhatnának egy közbülsőt, mondjuk 37,5 év. Legalább nem kerek szám. A cukrom sem volt mindig kerek. De már egyre inkább. És bár az a videó nagyon amerikai, NAGYON, de azért itt is meg tudjuk csinálni!

Mesék a rendelőből 4.

A mai rendelésen a központban az információ és a motiváció volt. A cukorbetegség, különösen ha inzulinnal kezelt, és méginkább, ha 1-es típusú, akkor kezelhető jól, ha ismerjük a háttérben álló folyamatokat, van elképzelésünk mi zajlik a szervezetben. És a jó kezelés, a napi odafigyelés fontos a szövődmények megelőzéséhez. De ehhez kellenek információk. Ezek egy része “tankönyvi”, a cukorbetegség során lejátszódó folyamatok általános ismerete. A másik része viszont egyéni, bizonyos alapelvek alapján, de mindenkinek magának kell kitapasztalnia a saját szervezetének működését, tudatosan pótolni a kiesett béta-sejtek működését. Aztán jön a második lépés, ezeket az információkat fel kell használni. Tudatosan táplálkozni, mozogni, módosítani a kezelésen. De nem mindig megy.

Néha az információ hiányzik. Könnyű azt mondani, hogy mert az orvos nem mondta el. Vagy a beteg nem elég érdeklődő. Azt hiszem, az igazság valahol középen van. A tudnivalókat nem könnyű egy zsúfolt szakrendelésen hatékonyan átadni. Egyszerre túl sok információ ráadásul nehezen feldolgozható. És az emberek egy része úgy szocializálódott, hogy ha beteg lesz, a doktor mondja meg, mit csináljon, neki nem kell tudnia, mit miért és hogyan. Sokaknak eszébe sem jut, hogy ők is felelősek lehetnek a saját kezelésükért. A mi feladatunk elsősorban az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy szükséges tudni, mi zajlik az emberben. És átadjuk minden tudást, amit lehet, és megmutassuk, honnan tudhatják meg a többit. Ajánljunk megbízható weboldalakat (pl. itt az oldalsávban), könyveket, adjunk brosurákat.  olvasásának folytatása