European Diabetes Technology Course – az inzulinadagolásról

Az inzulint jelenleg fecskendővel, pennel vagy pumpával lehet adagolni, az alternatív útvonalak eddig nem jöttek be igazán.

A penes adagolásnál azt mondták, hogy a tű nem kell, hogy hosszabb legyen 8 mm-nél, de a legtöbb embernek elég a 6 mm-es. Eddig azt hallottam/gondoltam, hogy a nagyon kövér embereknél előnyös a hosszabb tű, de az utóbbi idők vizsgálatai azt igazolták, hogy a bőr maga nem vastagabb, és a bőr alatti kötőszövetbe így is úgy is bejut az inzulin.

Az inzulinokról: A bolus inzulinoknál az az előnyös, ha minél gyorsabban szívódnak fel. Így is hátrányban van a hasnyálmirigy inzulintermeléséhez képest, ami egyenesen a máj keringésébe jut, míg a bőr alá adott inzulinnak kerülnie kell. Az új gyors hatású analógok valamit javítanak a helyzeten, és folyik a kutatás még gyorsabb analógok irányában, de addig is egy cég azt a régebbi megfigyelést vette alapul, hogy a szauna (=meleg=fokozott bőrkeringés) gyorsítja az inzulinfelszívódást. Az nyilván nem megoldás, hogy minden étkezés után üljünk be egy szaunába, de mi lenne, ha az inzulinbeadás helyét melegítenénk? Lehet olyan kőkori módszerekkel is, mint a beadás helyének dörzsölése (akár a beadás előtt), de természetesen erre is van egy kütyü, most vezetik be Németországban. Ez az InsuPad. Ez egy kis ablakszerű cucc, amit felragasztasz, az inzulint az ablakba adod, majd rácsukod a fedelet, ami kb 1 órán keresztül melegít. Van hasonló szerkezet pumpához is, ez az InsuPatch. Az adatok szépek és meggyőzőek, kíváncsi vagyok a hosszú távú tapasztalatokra.

produkt2-big

Egyébként problémás étkezéseknél (túl magas étkezés utáni csúcs, dózisemelés esetén késői hipo) az is segíthet, ha az ember a szúrás után vár, 15-20 percet.

A bázisinzulintól pont az ellenkezőjét várjuk el. Legyen elhúzódó, lapos, csúcshatás nélküli. A jelenleg rendelkezésre álló bázisok már majdnem jók, de a Novo kijött egy újabb bázissal, ez a degludec. Európában már törzskönyvezték, hamarosan eljut hozzánk is.

A bázissal kapcsolatos problémákra persze van más megoldás is, ez az inzulinpumpa. A bázisrátával jól le lehet követni az egyéni inzulinérzékenység-változásokat, az aktuális történéseket. Az alap bázisbeállításnál érdemes étkezéseket kihagyni, és az adott időszak bázisszükségletét úgy felmérni (ez a megközelítés egyébként pen mellett is jól jöhet, ha nem egyértelmű, hogy a bázissal vagy a bolussal van a baj).

A pumpával a különböző formájú bolusokkal a különböző glikémiás indexű ételeket jól le lehet követni. Szó volt róla, hogy pizza esetén a bolus elhúzódó részét akár 4 órára (vagy még többre) is lehet állítani. A bolus varázsló az a software, ami az egyéni inzulinérzékenység és korrekciós faktor alapján tanácsot ad, hogy mennyi legyen a bolus. Még nem mesterséges hasnyálmirigy, de apró lépések.

Sok szó esett a sportolásról is, ami javítja az inzulinhatást. Amikor két lehetőségünk van, vagy több szénhidrátot viszünk be, vagy kevesebb inzulint adunk. Persze rövid, nem túl intenzív sporthoz nem biztos, hogy kell bármit is tenni, legfeljebb mérni. Intezív, hosszan tartó sport esetén viszont egy óra sporthoz akár 30-60 g plusz szénhidrát is kell. Vannak táblázatok, amelyek a különböző sportágakhoz javasolnak szénhidrát pótlást. Ezek csak iránymutatóak, mert az egyéni tulajdonságok ezt jelentősen befolyásolhatják, szóval mérni kell. Ha az inzulint változtatjuk, akkor rövid, az étkezési időponthoz közel eső sport esetén elég lehet a megelőző étkezési bolus csökkentése, de hosszabb sport esetén pumpa mellett a bázisütem csökkentése javasolt (10-50%, attól függ mit csinálunk). A sport után ne állítsuk vissza azonnal a pumpát, mert az izmok még nagy tempóban veszik fel a glukózt. Bizonyos esetekben a pumpát le kell venni, pl. küzdősportoknál, vizes sportoknál. Ilyenkor ha sokáig nem lesz rajtunk, a levétel előtt kicsi bolus (a kimaradó bázis 50%-a) javasolt. vannak, akik a sport alatti hipo kivédésére a sport elején egy rövid (10 mp) nagyon intenzív sprintet javasolnak, a kiváltott hormonhatás kis vércukoremelő hatása az edzés további részében segíthet stabilizálni a vércukrot.

Sport előtt, ha 15 feletti a vércukor, ez elégtelen inzulinhatást jelez. Ilyenkor ketontest ellenőrzést javasolnak, ez itthon nem annyira elterjedt, de vizeletből meg lehet nézni, a vizelet csík nem receptköteles. Ha van ketontest, akkor nem javasolt a sport, ha nincs, akkor is óvatosan, és mindenképpen vissza kell mérni. Diabetesről és testmozgásról sokat meglehet tudni az ExCarbs weboldalon.

A pumpakezelés nemcsak a sporthoz való idomulást könnyíti meg, hanem a betegségekhez is, a bázisütem rugalmas módosításával. Ilyenkor az inzulinérzékenység rendszerint romlik, viszont sokszor az étvágy is. A bázisinzulin szükséglet 30-100%-kal is nőhet, ezért fontos, hogy bármennyire is nem eszünk, ne hagyjuk abba az inzulint, sőt!

A gyakorlati oktatáson az InsuPatch mellett pumpákkal is játszottunk, azt a két típust kaptuk kézbe, amelyek itthon is hozzáférhetőek. A Medtronic pumpa nagy előnye (amellett, hogy rózsaszínben is van) az, hogy szenzorral összekapcsolva folyamatos vércukormérésre is alkalmas. Ehhez tartozik egy olyan funkció, hogy alacsony érték esetén, ha a felhasználüó nem lép közbe, 2 órára leállítja a pumpát, ami főleg éjszakai hipok esetén ad nagyobb biztonságok. A Roche Combo pumpája pedig vércukormérővel van összekapcsolva, és a mért érték egyenesen bekerül a bolus varázslóba.

Ez volt a három fő téma, a vércukormérés, a CGM és az inzulinadagolás, de volt még pár érdekes kiegészítő előadás, erről majd a negyedik posztban.

A Bakony, a bél, a belövő és a többiek…

Történt egyszer, nem is oly rég, épp a múlt hét végén, hogy egy díszes társasággal eltöltöttünk egy hétvégét a Bakonyban. (Ott, ahol semmi nem szól Cseh Tamásról, de mégis minden.)

Szóval már a felkészülés is kalandos volt, mert kitaláltuk, hogy milyen jó pofa volna a kocsi hátuljába egy szivacsmatrac, nem lenne gond az alvó-hely. A gondolatot tett követte, csak éppen a matracos csúszott a kivitelezéssel. Szerencsére számítottam a pontosságra, így a rendelést kellő(nek tűnő) ráhagyással adtam le. Vagyis a lényeg, hogy néhány nappal az indulás előtt elkészült a mű.

Ha már (fél)nomád hétvége, gondoltuk nem árthat egy szenzor. Péntek reggel fölhelyezés, 10 körül kalibrálás, majd 11 felé úgy döntött nem kívánja a testem. És ha ez egyszer kijött, már nem megy vissza. Gyors telefon, garanciális csere, de legalább a cég útba esett.

Indulás előtt még egy szerelékcsere a pumpához, hogy ezzel már ne kelljen foglalkozni. A tartalékalkatrészek, belövő, pen stb. belékerültek egy dobozba, jobb a békesség alapon.

Érkezés után új szenzor felrak, időben kalibráció…

Evés, ivás, kirándulás, terepfutás, minden játszott. A mértékekről, mennyiségekről most részletesebben nem szólnék.

Vasárnap délután hazajöttünk, majd hétfő kora délután belém nyilallott a felismerés: a DOBOZ. Na az ott maradt. Benne a szerelék belövője.
Ismét telefonos segítségkérések….
Az ismerős, aki vasárnap nem jött haza, már hétfőn igen. Aki még ott maradt, nem elérhető, különben is csak egy hét múlva jön a fővárosba.

A cégnél természetesen azt mondták adnak új belövőt. (azért sikerült egy szerelékcserét belövő nélkül megoldani)

De már azóta megvan az új belövő és a régi (vagyis a DOBOZ) is úton…

…és a cukrom? Az kösz, jól van!

1069355_3237648396833_1815364207_n

…egy újabb biciklis kaland

…ezúttal Sárvár és környéke a Pünkösd hétvégéjén (szombat-vasárnap-hétfő). Éltünk a lehetőséggel, hogy már pénteken elfoglalhatjuk a szállást. Az ilyenkor szokásosnál kicsit lazábban kezeltük az előkészületeket (ha már autóval mentünk a starthoz, nem számított a hátizsák befogadó képessége). Pumpa, szenzor betárazva, biciklik az autóban – indulás.

A szállásról az első benyomások igen kellemesek voltak – és ez később sem változott. Ezen a pénteken a gyógyfürdő éjjel kettőig volt nyitva. Éjszakai fürdőzés élőzenés hangulatjavítással. Illusztrációként álljon itt Éva facebook-os bejegyzése: “Retrobuli volt sárvári termálban, a Csókkirályra roptuk 2 medence között. De az sem volt semmi amikor a medencékben ülők kórusban üvöltöttük az Elhagyom a várost.”

Hajnalban szenzorindítás, később kényelmes reggeli, ráérős indulás a csapat vonattal érkező tagjai elé. Ostffyasszonyfa – Csönge – Kenyeri, majd vissza Csöngére. A Weöres Sándor – Károlyi Amy Emlékháznál talált egymásra a társaság. Ha már idén WS 100. És nem maradhatott el a frissítés a csöngei Csengő kocsmában. Ostffyasszonyfán a művelődési házban Petőfi emlékszoba, majd Pannónia Ring, hadifogolytemető.  Ja és a cukrom? A reggeli “kilengés” után egész nap 4 és 7 között.

A második nap fő attrakciója a Jeli arborétum volt. Séta a virágzó rododendronok között. És még a tönk szélére is kerültem.
DSC_0325            DSC_0365

Kisebb-nagyobb emelkedők és viszont, és egy kis teljesítményfelmérés. 42,3 km/h sík terepen. Cukker, mint előző nap.

A harmadik nap. Sárvár – Sitke – Egyházashetye és vissza. Itt már volt néhány erősebb emelkedő, de nem okozott leküzdhetetlen akadályt.
DSC_0449

Az előző nap sebesség ma is megvolt. Sőt ezen a napon a reggeli utáni vércukor emelkedés is elmaradt. (pedig a reggeli mennyisége és minősége hasonló volt az előző két naphoz)

A szenzor  segítsége nélkül talán nehezebb lett volna…

Találkoztunk

DiabGirl Édes csevegéseket szervez. Fiataloknak. És tegnap mi is ott voltunk. Mert fiatalok vagyunk. És láttuk, hogy ez jó.

Mert a felnőtt cukorbeteg klubok is jók, de. A Világnapon néztük a statisztikákat, a cukorbeteg klubokba döntően 65 év felettiek járnak, akiknek a döntő többsége 2-es típusú cukorbeteg. Teljesen más problémákkal, mint egy fiatal felnőtt, aki 1-es (vagy akár 2-es) típusú cukorbetegséggel él.

És az orvos kompetenciája is véges. Nagyon sok okos tanácsot tudok adni, de az olyan típusú kérdésekre, hogy hova tegye a pumpát az ember alvás közben, vagy intim helyzetekben, inkább olyan tud választ adni, aki ezt nap mint nap átéli. Százezer apró gyakorlati dolog van, amit nem szakértői előadásokból, hanem baráti beszélgetések során lehet legkönnyebben megtanulni. Ahol az is tud kérdezni, aki egy előadás végén nem szívesen áll fel nagy nyilvánosság előtt.

Én nagyon remélem, hogy sok ilyen csoport lesz, szerte az országban. Ahová, ha esetleg dokik eljutnak, akkor nem mint megmondóemberek, hanem partnerek vesznek részt a buliban. És sokat tanulnak. Tegnap például közelről láthattam Omnipodot, amire mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen.És nagyon izgalmas eleme a kezelési palettának, kár, hogy itthon (egyelőre?) nem hozzáférhető.

Szóval még sok ilyen találkozót kívánok mindenkinek!

Image

A mesterséges hasnyálmirigyről

Az idei ADA kongresszus (a nagy amerikai diabetes kongresszus) óta egyre több cikk jelenik meg a mesterséges hasnyálmirigy fejlesztéséről. Mások szerényebben csak “closed loop”-nak nevezik, azaz arról van szó, hogy a szenzort közvetlenül összekötik a pumpával, a szenzor szabályozza a pumpa működését.

A legutóbbi cikk európai (olasz és francia) vizsgálatokról számol be, a korábbi kórházi környezet helyett a kórházon kívül. Ezek még csak nagyon rövid távú vizsgálatok, pár emberen, inkább csak azt vizsgálják, hogy működik-e a rendszer és milyen problémákba futnak bele. Gondolom még eltart egy darabig, amíg az algoritmust csiszolják, de mindenképpen ígéretes a jövőre nézve.

De mi itt a probléma? Az első kongresszusi híreket a szenzor-pumpa összekapcsolásról 2001-ben hallottam, utána sokáig semmi. A gond ugyanis az, hogy amíg nem cukorbetegeknél a vércukorszintet a hasnyálmirigy észleli, és az általa kibocsájtott inzulin közvetlenül a májkeringésbe kerül, ahol az első (nagyon gyorsan bekövetkező) hatása a máj glukózkibocsájtásának gátlása, addig a szenzor a bőr alatti kötőszövet cukorszintjét méri (ami kicsit később változik, mint amit a hasnyálmirigy észlel), és az inzulin is a bőr alá megy, azaz először a kisvérkörbe kerül, és csak aztán a nagyvérkörbe, tehát két késleltetés is van a rendszerben. Ezért kell az analóg inzulint is még evés előtt beadni, idő kell neki amíg eljut ahová kell. Szóval ha a szenzort közvetlenül kötik össze a pumpával, akkor ha épp nem eszünk semmit, akkor a bázisütemet még esetleg jó elszabályozza, de mire a bolust beadná, már rég késő. olvasásának folytatása

Víz, inzulin-pumpa, vércukorszint, egy kicsit másképp…

Gondoltunk egyet, mi lenne, ha áznánk egyet egy jó kis thermál-vízben. A gondolatot gondolat követte. Mert bár a hosszabb vizes terhelést már kipróbáltuk, de akkor az úszás volt. Vagyis intenzív testmozgás. Most viszont csak lazulni akartunk. (A pumpát ugye nem vihetjük vízbe, ha viszont levesszük, addig nincs inzulin adagolás.) A következő alternatíva várt eldöntésre. A fürdőzés / ázás 3 órájára némi bázisinzulin pennel, vagy a pumpa leszerelése előtt plusz egy egység.

Ez utóbbi mellett döntöttünk.

Ebéd után, vagyis nem sokkal az indulás előtt 9,9 értéket mértem. A pumpa visszaszerelésekor 6,6.

Jól döntöttünk.

És az ázás, szauna, gőz, élményzuhany is szuper volt!

 

Túrázás a hegyen

Stevebácsival és még pár jóbaráttal felkerekedtünk, hogy 2000 m tengerszint feletti magasságban túrázunk. Részletes élménybeszámolót megírta Stevebácsi, nekem az általános érvényű tapasztalatok összegzése maradt.

2000 m-en

Erőnlét: A magashegyi túrázás nem egy városligeti séta. A terep nehéz, az oxigén kevés. Csak az induljon el, aki tuti a fizikai állóképességében. Aki cukorbeteg, vagy csak éppen elmúlt már “annyi” és nem fut/kerékpározik (vagy valami hasonló) minden nap, az nem árt, ha ellenőrizteti, nincsen-e valami rejtett szövődménye (mint pl. koszorúér-szűkület). Mert az roppant kellemetlen, és a túratársak számára zavarba ejtő, ha valaki holtan esik össze. Ha a doki zöld utat adott, akkor is érdemes még előtte edzéssel is rákészülni. olvasásának folytatása

Ami a sziklák mögött van

Magashegyi túrára már tavaly készültünk. Akkor vihar-előrejelzés volt. A túra elmaradt. Sajnáltam.

Eltelt egy év. Csomagok egyben. Felszerelések rendben. Vércukormérő, tartalékszerelék, penek – szintén a biztonság okán – eltéve. Szenzor indítva, az ilyenkor jól jön.

Vasárnap volt. Délután. Start.

Egy rövid megállás Győrben, majd a következő Schwechaton.

Autópályák, hegyi utak, alagutak. Kábé fél tíz volt mire Wildalpenbe értünk.

Igen, ez az az este volt, amikor Londonban két Krisztián is a csúcsra ért. Pars nagy dobását és örömét volt szerencsénk látni, Berki mutatványáról csak másnap értesültünk.

Ezen a szállásunkon még normális fürdőszoba volt. Tudtuk, pár napig nem látunk ilyet!

Reggel Frau Baumann kedvesen szervírozta a reggelit, sőt hozott még sonkát, fóliát, zacskót, hogy csomagoljunk is.

Indulás.

Ez a helyszín lesz a túra záró állomása, tehát útra keltünk a start zászlóhoz.

Találkozó, felszerelés ellenőrzés, kávé, hidratálás.

Anno a biciklitúrára alkottunk az  inzulinpumpán egy alternatív bázist (bázis-sémát) az intenzív testmozgásra optimalizálva. Aktiváltam. 

olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 10.

Az eheti sikersztori: HbA1c fél év alatt 9 felettiről 7 alattira! Inzulinnal kezelt 1-es típusról van szó, a kezdeti rosszabb értékbe a remisszió (mézeshetek, honeymoon) is bejátszhatott. A remisszió az 1-es típusú cukorbajnak az a fázisa, amikor az inzulinkezelés megkezdése után a még meglevő béta- (inzulintermelő) sejtek átmenetileg magukhoz térnek, és egy darabig a saját inzulin segíti a kívülről bevittet. Közben a folyamat halad előre, az inzulintermelés fokozatosan (lényegében) megszűnik, és már csak a kívülről bevittre lehet támaszkodni. Ilyenkor az addig szint tökéletes értékek elindulnak felfelé, a kilengések megnőnek, a HbA1c is emelkedésnek indul, az addig könnyen kezelhető betegség több odafigyelést igényel. A remisszió időszaka nagyon változó lehet, felnőttekben rendszerint hosszabb, akár egy éven is túlnyúló lehet.

A sikerhez ezúttal hozzájárult: több mérés (a jelen támogatási rendszer napi 4xi inzulin mellett napi 5 tesztcsíkot támogat), a magas értékek észlelése és a megfelelő korrekció. Biztonsági háttérnek én is ott voltam, időszakosan megkaptam e-mailen a mért értékeket, és beleszóltam, ha kellett. De egyre kevésbé kellett. olvasásának folytatása