Mesék a rendelőből 34.

Éreztem, hogy ezen a héten nem lesz egyszerű a rendelés. Két hét, két rendelés maradt ki sajnos, egyéb elfoglaltságaim miatt, ráadásul jön a nyár. Arra számítottam, hogy teli lesz a váró, és minden ügyességemre szükség lesz. Amire nem számítottam az az, hogy a rendelés közepén még egy francia rendőrrel is kell beszélnem telefonon, aki nem beszél angolul, én meg nem beszélek franciául. Mert család ellen nincs orvosság. A párizsi vészhelyzet megnyugtató megoldása nem segítette elő a a rendelés zökkenőmentes előrehaladását. Szerencsére nagyon rendes és türelmes páciensek voltak, illetve aki nagyon sietett, vagy időpontra ment máshová az szólt, és így volt akit az aznapi ügyeletbe, vagy a jövő heti rendelésre tudtam átcsoportosítani.

Már volt erről szó, hogy a várakozás utálatos dolog, és csak kicsit lesz jobb attól, ha közben a diabetes edukátor, esetleg a dietetikus foglalkozik az emberrel. Sajnos a pontos időpontra hívás nem igazán működik, mert egy emberre olyan kevés idő jut, ami nem mindig elég. Váratlan események mindig vannak, volt már, hogy valaki ketoacidózisban érkezett a rendelésre, ezért nem lehet kiszámítani igazán. Szóval ha valaki valami miatt siet, az szóljon. Rendes betegtársak előre szokták engedni, akinek fontos.

A heti tanulság, nem először: érdemes számon tartani, hogy kinek mikor jár le a szakorvosi javaslat, nem érdemes az utolsó ampulla végét is megvárni. Mert aztán közbejön valami, mondjuk egy fekvőgipsz, és ott áll (illetve ez esetben fekszik) az ember inzulin nélkül. Egy jó naptár sokat segít. Én pl. a Google Naptárat használom, ott emlékeztetőket is be lehet állítani.

Még egy fontos dolog: a szakrendelésen a napló mellett legyen ott minden eszköz. Mert ha valami nem stimmel, azokat is át kellene nézni, hogy jól működnek-e. Jó-e az inzulin beadási  vagy a vércukor mérési technika. Mert pl. ha valakinek a HbA1c-je 10%, és otthon mindig 5-6 mmol/l környékén mér, akkor ott valami biztosan nincsen rendben.

Reklámok

Mesék a rendelőből 24.

Ezen a héten sorozatosan olyasmibe botlottam, amiről azt hittem, már túl vagyunk rajta. Többen is érkeztek, analóg inzulint használók, aki kb 1 éve jártak nálam utoljára gondozáson és javaslatért, és az eltelt idő alatt nem készült HbA1c. Ez nagyon megnehezíti a dolgomat, mert a rendelet az analóg inzulin szakorvosi javaslatot fél éven belüli kettő darab megfelelő HbA1c eredményhez köti. Októberig volt a türelmi időszak, amíg elég volt egy friss (féléven belüli) és egy bármikori HbA1c, de annak már vége.

Ilyenkor ráadásul gyakori az a felállás, hogy a javaslat már egy ideje lejárt, és az utolsó inzulinfelírás utolsó ampullája van a penben. Nehéz ügy, különösen ha az 1 évvel ezelőtt (=utolsó ismert) HbA1c jó magas. Én most ezt azzal hidaltam át, hogy elkezdjük begyűjteni a két HbA1c-t, szerencsére most már nem kell 90 napot várni a két vérvétel között. addig meg 50%-os támogatással írom fel az inzulint. Javaslatot meg majd írok, ha lesz ami alapján írjak. Nem tudom ez így teljesen szabályos-e, de nekem logikusnak tűnik.

Nagyon kérek mindenkit, ne hozza magát (na meg a doktort) ilyen helyzetbe. Az inzulin (gyógyszer, tesztcsík, tű stb) javaslatról lehet tudni, hogy mikor jár le, érdemes felvésni a naptárba jóelőre. És persze az inzulint rendszeresen felíró háziorvosnak is illett volna tudni, hogy félévente 2 HbA1c szükséges, de jó, ha mindenki tisztában van a saját betegségével, azzal, hogy mikor milyen ellenőrző vizsgálatokra van szükség. olvasásának folytatása

Mesék a rendelőből 17

A nagy nemzeti ünnepek mindig meglátszanak a rendelésen. Mert a múlt heti rendelés október 23-ra esett volna, így ennek megfelelően elmaradt. Páciens viszont nincs kevesebb, csak összezsúfolódnak. Így a heti rendelésen közel 2x annyi ember volt, mint máskor. A tömeget növeli az inzulinrendelet is, mert most döbbennek rá a háziorvosok, hogy a tavaszi 1 éves javaslat is lejár idén. A tömeg pedig nem jó. Várakozni sem jó odakint, de a rendelőben sem könnyű a megszokott alapossággal figyelni, kérdezni és vizsgálni, amikor minden vizsgálat alatt 2 újabb karton érkezik. És a fokozott terhelést az informatikai rendszer is megérzi, és összeomlik. Egy rendelés alatt akár többször is.

Persze ilyenkor ráhúz az ember, akár 2 órát, de így is kicsit sürgetős kapkodós a hangulat. Mindig fontos, de ilyenkor különösen, hogy a páciens felkészült és résen legyen. Azaz gondolja végig előre azokat a problémákat, amiket mindenképpen meg akar beszélni. Listát írni ér. És a pecsétes papírokat (igazolásokat, recepteket) nézze ő is át, hogy mindenhol ott legyen az aláírás meg a pecsét, jó helyen legyen az iksz, ne kelljen duplán jönni. Nálunk van a házban patika, így legalább a receptekről hamar kiderül, hogy sikerült-e hibátlanul minden.

A szakterületek, főleg a belgyógyászaton belüliek, nem válnak el élesen egymástól. Ha valaki hozzám jár a cukra miatt, és megvan a bizalom, akkor nekem mondja el az egyéb gondjait is. Itt kell ügyesnek lenni, mert amit jól és gyorsan, a páciens érdekében meg tudok oldani, azt miért ne oldjam meg. Viszont tudni kell nemet mondani, ha valamin tudom, hogy nem, vagy csak aránytalanul nagy nehézségek árán tudok segíteni. Ezt általában saját kárán tanulja meg az ember, amikor bevállal pár olyan problémát, amiről utólag derül ki, hogy inkább nem kellett volna. Ha a cukordoktor nem segít a rokon idősotthoni elhelyezésében, vagy a csípőműtét megszervezésében, akkor az (általában) nem azért van mert undok, hanem mert nem tud.

Ezen a héten egyvalaki került át analógról humán inzulinra. Ha így is úgy is rossz az anyagcserehelyzet, nem hozott látványos javulást az analóg, ha valaki megmondja, hogy nem fog szénhidrátot számolni és nem fog önálló korrekciókat alkalmazni (minden rábeszélőképességem ellenére), akkor ő nem fog rosszabbul járni a humán rendszerrel, sőt ilyen esetekben a kötöttebb napirend még előnyös is lehet. Aki viszont az analóg mellett javuló cukrokat mutat, és ki tudja használni az analógkezelés előnyeit, annál mindent megpróbálok, hogy ne kelljen visszaállni. Tuti megoldásom nincsen még. Amit fontos tudni: az analóg kezelés nem mindenkinél jár előnnyel. Nincs két egyforma cukorbeteg, mindenki számára meg kell találni az optimális kezelést. Azt, ami neki a legjobb.

Annak nagyon örültem viszont, hogy azok, akik a tavasszal elkezdtek a jó anyagcserehelyzetre gyúrni, ők rendszerint tartják is a jó értékeket, nemcsak rövid fellángolásról volt szó. Ez pedig fontos, leginkább azért, mert így van esély a szövődmények megelőzésére. És ez a lényeg. olvasásának folytatása

Várakozás

Kevés dolog van, amit jobban utálok, mint a sorban állás, várakozás. És talán – sőt bizonyosan ezért hanyagoltam oly sokáig a diabetológiai szakrendelések rendszeres látogatását. Persze amikor már muszáj volt, mert például már szükséges volt a szakorvosi inzulin javaslat, akkor nem volt mit tenni. Fogtam a telefont, bejelentkeztem, kaptam egy időpontot. Azt ügyesen felírtam, nehogy véletlenül elfelejtsem. És amikor eljött a nap, a rögzített időpontra megjelentem. Tömeg. Mindenki akkorra jött. Volt olyan orvos, aki mondott ugyan fontos és érdekes dolgokat, de a többség megelégedett azzal, hogy menjek el diétás tanácsadásra/oktatásra, oszt majd jöjjek vissza. Volt is, hogy elmentem – ott legalább nem kellett sokat várni, egy kedves diétás nővér beszélt arról, mit ehetünk, mit nem, és amit igen, azt hogyan. Mivel ez nem személyre szabott edukáció volt, az elmondottak egy jó része elsuhant a fülem mellett. Így hát a szakrendeléseken való megjelenésem lényegében kimerült abban, hogy megkapjam a papírt, amely alapján a háziorvosom írhatja a recepteket.

Egy szép napon aztán – a fent említett háziorvosom erőteljes unszolására – ismét felkerestem a szakrendelést. Itt a jó sorsom összehozott valakivel, aki valami ilyesmit mondott: “István, ez a maga élete. Ha maga pár év múlva látás és lábak nélkül akar élni, én nem tudok beleszólni. Eljön, megkapja az inzulin javaslatot, részemről ennyi. De ha akarja együttműködhetünk.” Hát be kell valljam kurvára nagyon elszégyelltem magam. És akartam együttműködni! A doktornő szigorú volt és kőkemény. Ugyanakkor végtelenül kedves és segítőkész. És nem kellett a szakrendelésen várakozni órákig, hanem volt, hogy az ügyelete alatt kereshettem fel. Valami elindult a jó irányba. Aztán mégis “hűtlenül elhagytam”.

…megismertem Évát…

Mesék a rendelőből 13. A mérők pontosságáról (is)

A héten megint felmerült az a kérdés, mi van akkor, ha valaki tényleg önhibáján kívül kerül 8% fölé. Jelen esetben azért, mert a mérő nem volt pontos, csak a HbA1c vizsgálat során derült ki, hogy a mért értékek nem stimmelnek. Nem nagyon volt pontatlan (az azért feltűnt volna), csak épp egy kicsit. Közben megtörtént a kalibrálás, azóta 1-2 mmol/l-rel magasabbak a mért értékek, de ezzel már tudunk dolgozni.

A mérőkkel kapcsolatban. Az arany standard, a legpontosabb mérés a vénás vérből laborban meghatározott vércukorszint. Nem véletlen, hogy a diagnózis felállítására csak ez használható. Az ujjbegyből (kevert kapilláris vérből), vércukormérővel meghatározott vércukorszint esetében az egyre korszerűbb mérők egyre pontosabbak, de a módszernek is van szórása. Ha azonos vérmintát különböző mérőkkel mérünk, eléggé eltérő értékeket kaphatunk, akár 15-20% szórás is lehet. Riva Greenberg a neves diabetes blogger írt erről a közelmúltban a Huffington Postban. Érdemes a cikkbe belekukkantani annak is, aki nem tud angolul, a számok magukért beszélnek. Még akkor is, ha mg/dl-ben vannak. A cikk konklúziója az, hogy nagyszerű technikai fejlődésnek vagyunk tanúi, de az elsődleges fontosságú a nagyon pontos vércukormérő lenne, hiszen cukorbetegek milliói hoznak döntéseket a mért értékek alapján nap mint nap. És ha az érték nem pontos akkor a döntés sem lesz az. A módszer szórása mellett a másik hibalehetőség a nem megfelelő kalibráció, illetve a műszer koszolódása. Egy laborban a nagy mérőműszereket rendszeresen kalibrálják. A kihordási idő hat éve alatt a vércukormérőt is érdemes, ezt a szervíz tudja elvégezni. olvasásának folytatása