Mesék a rendelőből 31.

Múlt héten az Édes csevegés miatt elmaradt a rendelés megírása, pedig most is voltak érdekességek.

A tipizálás, már megint. Most nem az analóg felírás miatt merült fel, hanem mert nem minden eset olyan, hogy ránézek és megmondom. Ha valaki nem túlsúlyos, de már nem olyan fiatal, ha a családban van ugyan cukorbetegség, de nem olyan sok, vagy nem olyan közeli rokonok, akkor nem mindig könnyű megmondani milyen típusú cukorbetegségről is van szó.

Még akkor sincs semmi eldöntve, ha ketózissal indul a dolog. Pár éve dolgoztunk fel ilyen eseteket, akiknél a betegség nagyon magas vércukorértékkel és ketózissal (a vérben savanyú anyagcseretermékek felszaporodásával) indult a betegség, utóbb mégis 2-es típusúnak bizonyultak. És nem is csak arról van szó, hogy 1-es vagy 2-es, vannak egyéb cukorbetegség típusok is. A legtöbb ilyen “egyéb” típus azért igen ritka, de a hasnyálmirigy-betegségekhez társulóak azért annyira nem. És itt az 1-es típus tipikus tünetének tartott fogyás jelentkezhet azért, mert a hasnyálmirigy emésztő működése károsodik, vagy éppen hasnyálmirigy-rák áll a háttérben.

Szóval ha valaki felnőtt cukorbeteg létére nem úgy néz ki, mint egy tipikus 2-es típusú, akkor nem baj, ha megszólal a jelzőcsengő. Lehet nézni az inzulintermelő sejtek elleni antitesteket, ha ezek vannak, akkor 1-es típusra gondolunk. Akkor is, ha a saját inzulinszint alacsony. 2-es típusban az inzulinszint inkább magas. A teljesen normális inzulinszinttel persze kicsit meg vagyunk lőve… És nem elfelejteni, ilyenkor a hasnyálmirigyet is meg kell vizsgálni. Ez első körben egy hasi ultrahangot jelent. És nem elfelejteni, hogy a ritka diabetes típusok ritkák ugyan, de azért léteznek.

Na de mi legyen amíg ki nem derül? Logikusan azt mondanám, hogy ami mindegyik típusban hatékony, és nagy baj nem lehet belőle, az az inzulinkezelés. De azért ez sem ilyen egyértelmű. Egyrészt függ az aktuális vércukorértéktől. Ha valaki nagyon el van csúszva, és 20 felett van a cukra, akkor nem hezitálok, indul a szúrás. De ha az érték nem olyan magas, és az eredmény várhatóan 1 héten belül befuthat, akkor lehet csak diétával kezdeni, és megvárni az eredményt. És persze minden diagnosztikus folyamat úgy indul, hogy az orvos a fejében felállít egy valószínűséget. Ha nagyon magas a valószínűsége annak, hogy 1-es típusról van szó (vagy hasnyálmirigy eredetűről), akkor nem érdemes várni, kezdjük el a megfelelő kezelést minél hamarabb. Annál az 1%-nál, akinél mégsem az, még mindig vissza állhatunk tablettára. Ha a valószínűség közepes, akkor csak akkor rohanok az inzulinnal, ha tényleg muszáj. Viszont annál izgatottabban várom az eredményt…

Reklámok

Mesék a rendelőből – milyen típus? avagy lovakról és zebrákról

Kicsit (nagyon) hanyagoltuk a blogot az utóbbi időben, mert sokat kivett belőlünk (főleg belőlem) a hosszúra nyúlt tél. De most, hogy már láttam a napot hosszú hónapok után, remélem újra sikerül rendszeresen írni.

Felröppent a hír, hogy a sokat emlegetett inzulinrendelet hatálya alól esetleg kivonják majd az 1-es típusú cukorbetegeket, azaz náluk az analóg inzulinkezelés folytatható akkor is, ha nem érik el a 8% alatti HbA1c értéket. A rendelet változását majd elemzem, ha megjelenik, és lehet tudni pontosan mi is a tartalma.

Viszont ennek kapcsán előkerült a rendelésen a tipizálás kérdése. Persze ha valaki kisgyerekkora óta cukorbeteg, akkor ő bizonyosan 1-es típusú. De mi van azokkal, akiknél a cukorbetegség felnőttkorban derült ki? Mi alapján dől el, hogy valaki 1-es vagy 2-es típus?

Gyakran az alapján állítjuk fel a diagnózist, hogy ha lódobogást hallunk akkor feltehetően ló közelít és nem zebra. A felnőttkorban kialakuló cukorbetegség 90%-a 2-es típusú. 2-es típusú cukorbetegségben az alap probléma az inzulin hatékonyságának csökkenése, míg az inzulinszint rendszerint (legalábbis eleinte) emelkedett. A betegség hátterében rendszerint a hasi zsírszövet felszaporodása áll, és az inzulinérzékenység csökkenése mellett a vérzsírszintek is kórosak lesznek, a vérnyomás megemelkedik (metabolikus szindróma), és a diagnóziskor gyakran találunk érelmeszesedést is. Tehát ha egy pocakos felnőttnek magas a vérnyomása, a cukra és rosszak a vérzsírszintjei, akkor annak feltehetően 2-es típusú cukorbetegsége van.

Mikor zebra? Az 1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun betegség, ez azt jelenti, hogy a szervezet saját maga ellen, jelen esetben az inzulintermelő béta-sejtek ellen ellenanyagot termel. Ez bármely életkorban kialakulhat. Felnőttkorban az autoimmun folyamat rendszerint kevésbé heveny, mint gyerekkorban, így előfordul, hogy más okból készült laborvizsgálatnál derült ki, és nem a tünetek miatt. Akkor kell gyanakodni, hogy nem a szokásos 2-es típusról van szó, ha a páciens nem túlsúlyos, nincs magas vérnyomása és a vérzsírszintek is rendben vannak. A 2-es típusú cukorbetegség előfordulása az életkor előrehaladásával nő, így egy fiatal felnőttnél nagyobb a valószínűsége az 1-es típusnak, mint egy középkorú vagy idősebb embernél. Fiatal felnőttkorban a 2-es típusú cukorbetegség rendszerint jelentős családi halmozódás esetén alakul ki, ezért ennek hiánya is gyanús lehet.

De hogy a helyzetet bonyolítsuk, többféle zebra is van, azaz nem mind 1-es ami nem 2-es. Felnőttkorban viszonylag gyakoribb a hasnyálmirigy betegségekhez társuló cukorbetegség, ami hasnyálmirigy gyulladás, daganat vagy műtét kapcsán alakulhat ki. Ilyenkor is az inzulinhiány a jellemző, de ez nem autoimmun folyamat eredménye.

Miért fontos? Elsősorban nem azért fontos a tipizálás, hogy megtudjuk, vonatkozik-e ránk a rendelet. A különbség a kezelés módjában van. Mert ha nem termel a szervezet inzulint, akkor a kezelés alapja az inzulin pótlása. Míg ha az inzulin hatékonyságával van a baj, akkor azt kell javítani. Annak az alapja pedig a megfelelő életmód, ami kiegészíthető gyógyszerekkel, és csak a legvégén inzulinnal.

Hogyan? Ha felmerül a gyanú, hogy a betegség nem biztos, hogy 2-es típus, akkor érdemes tipizálni. Egyik lehetséges módszer a saját inzulinszint meghatározása. Ha ez emelkedett, akkor biztosan 2-es típusról van szó. Ha alacsony, akkor lehet 1-es típus vagy hasnyálmirigy betegség a háttérben. Az autoimmun folyamatot az antitestek kimutatásával lehet igazolni. Ha antitestek vannak jelen, akkor 1-es típusról van szó. De régóta fennálló 1-es típus esetén az antitestek el is tűnhetnek, így hiányuk nem kizáró. Végsősoron kétség esetén a klinikai kép, az inzulinszint és az antitestek együttese alapján lehet felállítani a diagnózist.

És ami fontos, kétség esetén a típus megállapításáig inzulinkezelés javasolt, mert az minden típusban biztonságos és hatékony.

Image

Mesék a rendelőből 5

Ma nagy öröm ért. Egy kedves betegem 4 hónap alatt 2%-kal csökkentette a HbA1c-jét. Sok munkánk van benne, ebben az időszakban havonta járt ellenőrzésre, de eredményes volt. Úgy tűnik sikerült mindazt a tudást átadni és begyakorolni, ami ahhoz kell, hogy otthon az év minden napján megfelelően menedzselje magát, és a diabetest. A közvetlen motiváció egy egyéb okokból szükséges műtét volt, mert magas vércukorértékek mellett nem jó operálni, túl sok a szövődmény, lassú a gyógyulás. Ha sikerült a mostani lendületet megtartani, az viszont hosszú távon is előnyös.

És ma volt az utolsó roham a július 1-ével változó inzulinfelírási szabályozás előtt. Most még 8% alatti HbA1c nélkül is adhattam javaslatot. De az is nagyon jó volt, hogy a legtöbb mai javaslatot jövő héten is megadhatnám, mert az utolsó 2 HbA1c 8% alatti. Sokat beszélgettünk arról, hogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy a cukor se szálljon el, meg az életminőség is megmaradjon. Hogy meglegyen a kellő odafigyelés, de ne a diabetes dominálja az életet. És vannak napok amikor ez könnyen megy, és van amikor nem.  olvasásának folytatása