Túrázás a hegyen

Stevebácsival és még pár jóbaráttal felkerekedtünk, hogy 2000 m tengerszint feletti magasságban túrázunk. Részletes élménybeszámolót megírta Stevebácsi, nekem az általános érvényű tapasztalatok összegzése maradt.

2000 m-en

Erőnlét: A magashegyi túrázás nem egy városligeti séta. A terep nehéz, az oxigén kevés. Csak az induljon el, aki tuti a fizikai állóképességében. Aki cukorbeteg, vagy csak éppen elmúlt már “annyi” és nem fut/kerékpározik (vagy valami hasonló) minden nap, az nem árt, ha ellenőrizteti, nincsen-e valami rejtett szövődménye (mint pl. koszorúér-szűkület). Mert az roppant kellemetlen, és a túratársak számára zavarba ejtő, ha valaki holtan esik össze. Ha a doki zöld utat adott, akkor is érdemes még előtte edzéssel is rákészülni. olvasásának folytatása

Reklámok

Ami a sziklák mögött van

Magashegyi túrára már tavaly készültünk. Akkor vihar-előrejelzés volt. A túra elmaradt. Sajnáltam.

Eltelt egy év. Csomagok egyben. Felszerelések rendben. Vércukormérő, tartalékszerelék, penek – szintén a biztonság okán – eltéve. Szenzor indítva, az ilyenkor jól jön.

Vasárnap volt. Délután. Start.

Egy rövid megállás Győrben, majd a következő Schwechaton.

Autópályák, hegyi utak, alagutak. Kábé fél tíz volt mire Wildalpenbe értünk.

Igen, ez az az este volt, amikor Londonban két Krisztián is a csúcsra ért. Pars nagy dobását és örömét volt szerencsénk látni, Berki mutatványáról csak másnap értesültünk.

Ezen a szállásunkon még normális fürdőszoba volt. Tudtuk, pár napig nem látunk ilyet!

Reggel Frau Baumann kedvesen szervírozta a reggelit, sőt hozott még sonkát, fóliát, zacskót, hogy csomagoljunk is.

Indulás.

Ez a helyszín lesz a túra záró állomása, tehát útra keltünk a start zászlóhoz.

Találkozó, felszerelés ellenőrzés, kávé, hidratálás.

Anno a biciklitúrára alkottunk az  inzulinpumpán egy alternatív bázist (bázis-sémát) az intenzív testmozgásra optimalizálva. Aktiváltam. 

olvasásának folytatása