Váró

A rendelésről és a várásról. Mert várakozni senki nem szeret. A kórházakhoz csatlakozó rendeléseknek megvan az a hátránya, hogy ha a doktor osztályon is dolgozik, beszorulhat úgy, hogy nem tud időre átérni. Én egy időben sürgősségi betegfelvételi osztályon dolgoztam, onnan kellett keddenként délben átmennem rendelni. Mindent megtettem, hogy a 10 perccel dél előtt beeső felvételes beteg ne nekem jusson, de így is volt, hogy a sürgős pácienst nem hagyhattam ott. Most, hogy nem dolgozom osztályon általában el tudom kezdeni időben a rendelést. Néha, ha sokan vannak jó lenne előbb is, de erre általában nincsen mód, hiszen a rendelők délelőtt sem állnak üresen.

És volt már olyan is, hogy a rendelésen futottam bele sürgős esetbe, akit nem a cukorambulanciára kellett volna beutalni előjegyzéssel, hanem a kórházba azonnal. Ugyan a lábán érkezett, de lett vele dolgom bőven, amivel el is ment a rendelés első fele. Szerencsére a páciensek nagy része, mint ahogy a szó is jelzi, türelmes (patient az beteget is és türelmest is jelent angolul, a latin patiens is mindkettőt jelenti). Cserébe én is igyekszem, hogy ne várassak senkit, és a várakozás se teljen haszontalanul.

Ha valakinél vérvétel várható, akkor ez megtörténik várakozás közben (az asszisztens lányok rá is szoktak kérdezni, amikor behozzák a kartont, hogy szúrjanak-e vagy sem). Ha valakinél betegoktatásra is szükség van, és sokadik a sorban, akkor – ha megoldható – előbb megy az oktatónővérhez, és csak aztán hozzám. Mégiscsak más, ha hasznosan telik a várakozás. Egy időben pszichológus hallgatók is jártak a rendelésre, szakdolgozati téma  miatt, beszélgettek a várakozókkal. Mindig gondoltam, hogy jó lenne a rendelésre egy pszichológus, ez ki is derült. Volt, hogy egy ilyen beszélgetés után sírva jött be a soron következő, mert előjöttek a problémák, és kiderült, hogy szaksegítségre is szükség van. olvasásának folytatása