Nem vagyok tökéletes

..de ki az? Ám ez most nem az önfényezés és/vagy az önsajnálat helye és ideje.
Természetesen jó az, ha a cukrunk állandóan pl. 4 és 7 között van. Mondjuk törekedni sem árt rá. De semmiképpen nem hagyhatjuk, hogy ez stresszeljen, rátelepedjen az életünkre.
Mert mi is van akkor, ha az a bizonyos érték kicsit magasabb a “normálisnál?” Hát semmi. És, ha nagyon? No akkor már van tennivaló. Könnyebb dolgunk van, ha tisztában vagyunk az okokkal. Nassoltunk, túl sokat ettünk valamiből stb. Ilyenkor a saját inzulinérzékenységünktől, és vércukrunk nagyságától függően korrigálunk némi plusz inzulinnal. És 1-2 pohár folyadékkal. Utána várunk. Mérünk. Várunk, mérünk.
Mi van akkor, ha nem tudjuk a magas vércukor érték konkrét okát? Hidegfront, melegfront, vagy csak hideg, meleg, valami betegség, rossz szomszéd…
Nos ilyenkor nehezebb a korrekció, bár a módszer hasonló kell, hogy legyen, mint az első esetben, csak SOKKAL körültekintőbben, óvatosabban.
“Nincs is szebb, mint egy rossz korrekciót követő hypo.”

Apropó mérés.
Ki hányszor, mikor mérjen? (KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!)
Meggyőződésem, hogy ez is mint minden, egyéni. Vagy inkább egyedi. Hogy megtudjuk, ránk ez miként igaz, mérni kell. Eleinte bizonyosan sokat.

Ide tartozik, hogy annak idején a 70-es, 80-as években még nem álltak rendelkezésre korrekt otthoni eszközök. Legfeljebb stix, rá egy csepp vér és a dobozon lévő színkód mutatott egy nagyságrendi értéket. De a ma használatos mérőkre még nem is gondoltunk. Így szocializálódtam az állapotommal.
Aztán, amikor meglett az első mérőm, hát nem terheltem túl a használattal.

Ma már persze más a helyzet.

Amúgy:

Fegyelem – Figyelem! (és/vagy)

Mesék a rendelőből 32.

A Diabetes Daily Facebook oldalán jelent meg az alábbi biztatás hétfőn:

“Don’t expect perfection with diabetes.

It’s impossible: our insulins are too slow, or measuring tools too inaccurate, and our body’s complex sugar-regulating system with 125 different variables is broken.

Even getting pretty close is a very impressive achievement!”

Azaz: ne számíts tökélyre a diabetesben. Az inzulinok túl lassúak, a mérők nem eléggé pontosak, és a test komplex, 125 változót kezelő vércukorszabályozó rendszere elromlott. Már egy jó közelítés is igen impresszív!

És ez a téma a tegnapi rendelésen is előkerült. Mert még ha az ember nagyon igyekszik is, vannak napok amikor nagyon nehéz jó értékeket elérni. És az elmúlt hónap zivatarjai, meg a havazásból a kánikulába átrohanó időjárás nem kedveztek a stabil értékeknek. Ami fontos: a diabetes is pont olyan, mint az élet. Amit lehet befolyásolni előre, azt befolyásoljuk, de tudni kell, hogy nem mindent lehet. Van, amire csak utólag tudunk reagálni. Próbáljuk megtanulni a szervezetünk működését, de nem minden kiszámítható. Törekedni kell a jó értékekre, de fontos, hogy felismerjük, mi az amit tudunk befolyásolni, és mi az, amit csak utólag tudunk korrigálni.

Az egyensúly fontos. Vannak, akik azt is kontrollálni próbálják, amit nem lehet, míg mások, és ez sajnos nem ritka, azt sem próbálják meg kontrollálni, amit lehetne. Nem könnyű a diabetessel együtt élni, és senkit nem vigasztal, hogy másnak más betegséggel esetleg még nehezebb. De ez az egy életünk van, ebből kell a legtöbbet kihozni. Az élet mindig dob valami feladatot, megoldandó problémát. Mindenkinek. Befolyásolni azt tudjuk, hogy mit kezdünk vele.

A megfelelő információkat nem mindig könnyű begyűjteni persze, a rendelési idő véges, a neten található információk megbízhatósága igen nagy szórást mutat, ráadásul nincsen mindenkire ráhúzható egységesen helyes módszer. Ami biztosan segít, ha figyeljük és megismerjük szervezetünket, és megtaláljuk azt, ami nálunk működik.

Mesék a rendelőből 31.

Múlt héten az Édes csevegés miatt elmaradt a rendelés megírása, pedig most is voltak érdekességek.

A tipizálás, már megint. Most nem az analóg felírás miatt merült fel, hanem mert nem minden eset olyan, hogy ránézek és megmondom. Ha valaki nem túlsúlyos, de már nem olyan fiatal, ha a családban van ugyan cukorbetegség, de nem olyan sok, vagy nem olyan közeli rokonok, akkor nem mindig könnyű megmondani milyen típusú cukorbetegségről is van szó.

Még akkor sincs semmi eldöntve, ha ketózissal indul a dolog. Pár éve dolgoztunk fel ilyen eseteket, akiknél a betegség nagyon magas vércukorértékkel és ketózissal (a vérben savanyú anyagcseretermékek felszaporodásával) indult a betegség, utóbb mégis 2-es típusúnak bizonyultak. És nem is csak arról van szó, hogy 1-es vagy 2-es, vannak egyéb cukorbetegség típusok is. A legtöbb ilyen “egyéb” típus azért igen ritka, de a hasnyálmirigy-betegségekhez társulóak azért annyira nem. És itt az 1-es típus tipikus tünetének tartott fogyás jelentkezhet azért, mert a hasnyálmirigy emésztő működése károsodik, vagy éppen hasnyálmirigy-rák áll a háttérben.

Szóval ha valaki felnőtt cukorbeteg létére nem úgy néz ki, mint egy tipikus 2-es típusú, akkor nem baj, ha megszólal a jelzőcsengő. Lehet nézni az inzulintermelő sejtek elleni antitesteket, ha ezek vannak, akkor 1-es típusra gondolunk. Akkor is, ha a saját inzulinszint alacsony. 2-es típusban az inzulinszint inkább magas. A teljesen normális inzulinszinttel persze kicsit meg vagyunk lőve… És nem elfelejteni, ilyenkor a hasnyálmirigyet is meg kell vizsgálni. Ez első körben egy hasi ultrahangot jelent. És nem elfelejteni, hogy a ritka diabetes típusok ritkák ugyan, de azért léteznek.

Na de mi legyen amíg ki nem derül? Logikusan azt mondanám, hogy ami mindegyik típusban hatékony, és nagy baj nem lehet belőle, az az inzulinkezelés. De azért ez sem ilyen egyértelmű. Egyrészt függ az aktuális vércukorértéktől. Ha valaki nagyon el van csúszva, és 20 felett van a cukra, akkor nem hezitálok, indul a szúrás. De ha az érték nem olyan magas, és az eredmény várhatóan 1 héten belül befuthat, akkor lehet csak diétával kezdeni, és megvárni az eredményt. És persze minden diagnosztikus folyamat úgy indul, hogy az orvos a fejében felállít egy valószínűséget. Ha nagyon magas a valószínűsége annak, hogy 1-es típusról van szó (vagy hasnyálmirigy eredetűről), akkor nem érdemes várni, kezdjük el a megfelelő kezelést minél hamarabb. Annál az 1%-nál, akinél mégsem az, még mindig vissza állhatunk tablettára. Ha a valószínűség közepes, akkor csak akkor rohanok az inzulinnal, ha tényleg muszáj. Viszont annál izgatottabban várom az eredményt…

…ha én ezt a klubban elmesélem

…és hát elmesélem! És ők is elmesélik. És ez a klub nem az a klub! Egyrészt, ha elmennék a helyi Cukorbeteg klubba, jó eséllyel én lennék a legfiatalabb. Itt pedig örömmel voltam korelnök. 
És nincs “ez a tuti”. De van “én így csinálom”, “te, hogy csinálod?”, satöbbi. 
Mert Niki kitalálta – elnevezte Édes Csevegésnek – és így legalább megismerkedtünk, ha már a klipből kimaradt. De már tervezzük a következőt! (mármint dalt!)

És tényleg édesek a csajok! – és ez most nem egy rossz szóvicc.
Jó volt hallani, kinek milyen problémája van, ki miként reagál a magas, vagy alacsony vércukorértékre és hasonlók. És hogy vannak még teendők az állami egészségügy területén. (bőven)

..folyt. köv. (Édes Csevegés 2, 3, 4……)

ui.: nekem az Omnipod nem jön be….

Találkoztunk

DiabGirl Édes csevegéseket szervez. Fiataloknak. És tegnap mi is ott voltunk. Mert fiatalok vagyunk. És láttuk, hogy ez jó.

Mert a felnőtt cukorbeteg klubok is jók, de. A Világnapon néztük a statisztikákat, a cukorbeteg klubokba döntően 65 év felettiek járnak, akiknek a döntő többsége 2-es típusú cukorbeteg. Teljesen más problémákkal, mint egy fiatal felnőtt, aki 1-es (vagy akár 2-es) típusú cukorbetegséggel él.

És az orvos kompetenciája is véges. Nagyon sok okos tanácsot tudok adni, de az olyan típusú kérdésekre, hogy hova tegye a pumpát az ember alvás közben, vagy intim helyzetekben, inkább olyan tud választ adni, aki ezt nap mint nap átéli. Százezer apró gyakorlati dolog van, amit nem szakértői előadásokból, hanem baráti beszélgetések során lehet legkönnyebben megtanulni. Ahol az is tud kérdezni, aki egy előadás végén nem szívesen áll fel nagy nyilvánosság előtt.

Én nagyon remélem, hogy sok ilyen csoport lesz, szerte az országban. Ahová, ha esetleg dokik eljutnak, akkor nem mint megmondóemberek, hanem partnerek vesznek részt a buliban. És sokat tanulnak. Tegnap például közelről láthattam Omnipodot, amire mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen.És nagyon izgalmas eleme a kezelési palettának, kár, hogy itthon (egyelőre?) nem hozzáférhető.

Szóval még sok ilyen találkozót kívánok mindenkinek!

Mesék a rendelőből – a mágneses ágy

A rendelés gyakran tematizálódik, tegnap például két esetben is előkerült a mágneses ágy kezelés. Az egyik páciens említette, hogy őt rábeszélték, hogy jó lesz a cukrára, el is ment pár kezelésre, de azt vette észre, hogy emelkedik tőle a cukra, nem drámaian, de pár mmol/l-re több lett a szokottnál. És az ellenpróba is megvolt, a kezelés abbahagyása után, a cukra visszaállt a szokásos szintre. Mondtam neki ez érdekes, én azt gondoltam volna, hogy teljesen hatástalan lesz. De így amikor néhány pácienssel később valaki megkérdezte, hogy mit gondolok a mágnesterápiás kezelésről, jó lenne-e a cukrának, akkor már teljesen magabiztosan tudtam mondani, hogy nem érdemes rá pénzt kiadni.

(Egyébként ez a második páciens egy olyan 2-es típusú valaki, akinek analógról humán inzulinra visszaállva javultak a cukrai jelentősen, 2%-t csökkent a HbA1c. Mert mindenkinek más a jó.)

De a mágneses ágyra visszatérve. Rengeteg alternatív/természetgyógyász módszer van, ami alkalmazójuk szerint jó a cukorbetegségre is, sajnos nem mindig tudom mindet követni, hogy valós-e az állítás. Borzasztó egyszerű lenne rámondani mindenre, ami nem a nyugati orvoslás területe, hogy á hagyjuk, de az nem lenne túl professzionális. Meg különben is most már kíváncsi voltam és utánanéztem, mi is ez a mágneses ágy.

Mesék a rendelőből – milyen típus? avagy lovakról és zebrákról

Kicsit (nagyon) hanyagoltuk a blogot az utóbbi időben, mert sokat kivett belőlünk (főleg belőlem) a hosszúra nyúlt tél. De most, hogy már láttam a napot hosszú hónapok után, remélem újra sikerül rendszeresen írni.

Felröppent a hír, hogy a sokat emlegetett inzulinrendelet hatálya alól esetleg kivonják majd az 1-es típusú cukorbetegeket, azaz náluk az analóg inzulinkezelés folytatható akkor is, ha nem érik el a 8% alatti HbA1c értéket. A rendelet változását majd elemzem, ha megjelenik, és lehet tudni pontosan mi is a tartalma.

Viszont ennek kapcsán előkerült a rendelésen a tipizálás kérdése. Persze ha valaki kisgyerekkora óta cukorbeteg, akkor ő bizonyosan 1-es típusú. De mi van azokkal, akiknél a cukorbetegség felnőttkorban derült ki? Mi alapján dől el, hogy valaki 1-es vagy 2-es típus?

Gyakran az alapján állítjuk fel a diagnózist, hogy ha lódobogást hallunk akkor feltehetően ló közelít és nem zebra. A felnőttkorban kialakuló cukorbetegség 90%-a 2-es típusú. 2-es típusú cukorbetegségben az alap probléma az inzulin hatékonyságának csökkenése, míg az inzulinszint rendszerint (legalábbis eleinte) emelkedett. A betegség hátterében rendszerint a hasi zsírszövet felszaporodása áll, és az inzulinérzékenység csökkenése mellett a vérzsírszintek is kórosak lesznek, a vérnyomás megemelkedik (metabolikus szindróma), és a diagnóziskor gyakran találunk érelmeszesedést is. Tehát ha egy pocakos felnőttnek magas a vérnyomása, a cukra és rosszak a vérzsírszintjei, akkor annak feltehetően 2-es típusú cukorbetegsége van.

Mikor zebra? Az 1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun betegség, ez azt jelenti, hogy a szervezet saját maga ellen, jelen esetben az inzulintermelő béta-sejtek ellen ellenanyagot termel. Ez bármely életkorban kialakulhat. Felnőttkorban az autoimmun folyamat rendszerint kevésbé heveny, mint gyerekkorban, így előfordul, hogy más okból készült laborvizsgálatnál derült ki, és nem a tünetek miatt. Akkor kell gyanakodni, hogy nem a szokásos 2-es típusról van szó, ha a páciens nem túlsúlyos, nincs magas vérnyomása és a vérzsírszintek is rendben vannak. A 2-es típusú cukorbetegség előfordulása az életkor előrehaladásával nő, így egy fiatal felnőttnél nagyobb a valószínűsége az 1-es típusnak, mint egy középkorú vagy idősebb embernél. Fiatal felnőttkorban a 2-es típusú cukorbetegség rendszerint jelentős családi halmozódás esetén alakul ki, ezért ennek hiánya is gyanús lehet.

De hogy a helyzetet bonyolítsuk, többféle zebra is van, azaz nem mind 1-es ami nem 2-es. Felnőttkorban viszonylag gyakoribb a hasnyálmirigy betegségekhez társuló cukorbetegség, ami hasnyálmirigy gyulladás, daganat vagy műtét kapcsán alakulhat ki. Ilyenkor is az inzulinhiány a jellemző, de ez nem autoimmun folyamat eredménye.

Miért fontos? Elsősorban nem azért fontos a tipizálás, hogy megtudjuk, vonatkozik-e ránk a rendelet. A különbség a kezelés módjában van. Mert ha nem termel a szervezet inzulint, akkor a kezelés alapja az inzulin pótlása. Míg ha az inzulin hatékonyságával van a baj, akkor azt kell javítani. Annak az alapja pedig a megfelelő életmód, ami kiegészíthető gyógyszerekkel, és csak a legvégén inzulinnal.

Hogyan? Ha felmerül a gyanú, hogy a betegség nem biztos, hogy 2-es típus, akkor érdemes tipizálni. Egyik lehetséges módszer a saját inzulinszint meghatározása. Ha ez emelkedett, akkor biztosan 2-es típusról van szó. Ha alacsony, akkor lehet 1-es típus vagy hasnyálmirigy betegség a háttérben. Az autoimmun folyamatot az antitestek kimutatásával lehet igazolni. Ha antitestek vannak jelen, akkor 1-es típusról van szó. De régóta fennálló 1-es típus esetén az antitestek el is tűnhetnek, így hiányuk nem kizáró. Végsősoron kétség esetén a klinikai kép, az inzulinszint és az antitestek együttese alapján lehet felállítani a diagnózist.

És ami fontos, kétség esetén a típus megállapításáig inzulinkezelés javasolt, mert az minden típusban biztonságos és hatékony.

Mesék a rendelőből 28. Terhességről

Jön a tavasz, vagy ki tudja miért, de mostanában gyakori kérdés a terhesség 1-es típusú cukorbetegség mellett.

FONTOS! Aki 1-es típusú cukorbeteg, az lehetőleg ne essen teherbe “véletlenül”. (Tudom, ez nem direkt szokott történni, hanem mint a kifejezés is jelzi, véletlenül, de akkor is). Mert a baba szervei az első pár héten fejlődnek ki, akkor amikor a terhesség még rendszerint ki sem derül. És ilyenkor a legérzékenyebbek minden káros behatásra. Később, a növekedés és érés közben is lehet baj, de a a legérzékenyebb fázis az  első néhány hét.

És a magas vércukor is károsító tényező lehet, mert a tartósabban magas értékek esetén a glukózmolekulák hajlamosak mindenféle fehérjére ráakadni, és annak a szerkezetét, működését befolyásolni. És a cukor a magzatba is átjut. Persze ha valakinek van egy magasabb értéke ebben az időszakban amire megfelelően korrigál, akkor nem kell pánikba esni, de a tartósan magas értékek már növelhetik a fejlődési rendellenességek kockázatát.

(Persze igazából jó lenne, ha a nem cukorbetegek is készülnének a terhességre, és a babák a lehetséges károsító tényezők kiiktatása után, jó anyai egészség mellett fogannának….)

Tehát ha valaki 1-es típusú cukorbeteg, és babát szeretne, akkor javasolt már a terhesség előtt olyan központot felkeresni, ahol speciálisan ezzel foglalkoznak, mert a terhesség alatt szorosabb kontroll kell, amire egy átlagos gondozóhelynek rendszerint nincs meg a kapacitása, valamint jó, ha a gondozó csapat a terhesség alatt felmerülő speciális problémák elhárításában is jártas.

Az első lépés a jelen állapot felmérése: milyen az anyagcserehelyzet, kell-e módosítani a kezelésen, vannak-e olyan szövődmények, amelyek a terhesség kiviselését vagy a szülést befolyásolhatják. Ha nincs olyan szövődmény, ami ellenjavallná a gyerekvállalást, vagy tennivalót igényelne, és az anyagcserehelyzet is jó, akkor indulhat a babaprojekt. Amire készülni kell: gyakori mérések, nagyon tudatos étkezés, az inzulinigény folyamatos változása. És a végén egy csodás és egészséges gyermek.

A Shoot Up or Put Up egyik bloggere, Allison bejegyzéseit a terhességéről itt olvashatjátok. Jelenleg a 30. hétnél tart.

Mesék a rendelőből 27. A szigetsejt ellenes antitestekről

Ma az antitestek témája került elő a rendelésen.

Az 1-es típusú diabetes döntő többsége autoimmun betegség. Ez azt jelenti, hogy valamilyen oknál fogva a szervezet saját maga ellen, ebben az esetben a hasnyálmirigy Langerhans szigetek inzulintermelő béta-sejtjei ellen kezd el ellenanyagot termelni. Ahelyett, hogy saját sejtként felismerné és békén hagyná őket. A folyamat során végül elpusztulnak a béta-sejtek és kialakul az 1-es típusú cukorbetegség.

A miért pont én típusú kérdésekre nem tudom a választ. Sok olyan tényező ismert, ami az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát emeli, vagy éppen csökkenti. A tényezők egy része öröklött, de szerepet játszhatnak bizonyos vírusfertőzések, környezeti toxinok, sőt az utóbbi időben a D-vitamin hiány is gyanúba került. De ezek sem olyanok, hogy akiben jelen van egy kockázatot fokozó tényező, az tutira cukorbeteg lesz. Csak az esélye nő meg rá, az átlagnépességhez képest. Vannak családok, ahol az 1-es típusú cukorbetegség előfordulása halmozódik, és vannak családok, ahol egyvalakinél alakul ki.

Viszont ha a folyamat beindul, akkor az antitestek a vérből kimutathatóak. Ez különösen a felnőttkori 1-es típusú páciensek azonosításánál nyújt segítséget, mert ilyenkor a diabetes típusának megállapítása nem mindig egyszerű. Ezért ha felmerül a gyanú, hogy hiába felnőtt, mégsem 2-es típusú, akkor érdemes a vizsgálatot elvégezni, mert 1-es típusban csak az inzulin jön szóba, míg 2-es típusban tablettás kezelés is szóba jön.

Ha cukorbetegség nem igazolható, “szűrő” jelleggel nincs értelme antitesteket mérni, mert jelenlegi tudásunk szerint ilyenkor nincsen olyan ismert beavatkozás, ami a diabetes kialakulásának folyamatát le tudná állítani. Emellett ott vannak a “gyengén pozitív” típusú eredmények, amelyek valódi pozitivitás nélkül valódi aggodalmat tudnak szolgáltatni.

De milyen antitesteket lehet nézni? Van a szigetsejt ellenes antitest, amit ICA-nak becéznek (islet cell antibody). Ennek pozitivitása azt jelzi, hogy a páciens vérében van olyan ellenanyag, ami reakcióba lép a béta-sejt valamely komponensével. Ez rendszerint nem egy kvantitatív vizsgálat, a negatív – gyengén pozitív – pozitív skálán helyezkedik el az eredmény. A glutamát dekarboxiláz ellenes antitest vizsgálat (GADA névre hallgat) már egy konkrét fehérje elleni antitestek szintjét méri, itt szám lesz az eredmény. Lehet még nézni inzulin ellenes antitesteket (IA-2 néven), de a hazai gyakorlatban az előző kettő a leggyakoribb.

Coursera Diabetes hét, 6. nap

Általában be szoktam fejezni a heti előadásokat péntekig, de ezen a héten annyi egyéb minden volt (pl. egy másik Coursera tanfolyam), hogy maradt szombatra is két megnézendő előadás. Azt már nem is emlegetem, hogy a diszkusszióban sem voltam olyan aktív, mint szerettem volna.

Na de térjünk rá az előadásokra: Az utolsó előtti az édesítőkről szól. Először is a cukor. Sokmindent neveznek cukornak, de a cukor az a szacharóz. Az USA-ban mást tilos is cukornak nevezni. A szacharóz egy glukóz (szőlőcukor) és egy fruktóz (gyümölcscukor) molekulából áll, és az üres kalóriák egyik legfontosabb forrása. Nagy mennyiségben fogyasztva az elhízást, és különösen a zsigeri elhízást fokozza, ami az inzulinérzékenység csökkenéséhez és végső soron 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.

Édesítőszerek: ezek olyan anyagok, amelyekkel az édes íz biztosítható anélkül, hogy nagyobb mennyiségű szénhidrátot és energiát vinnénk be a szervezetbe. Változó stabilitásúak, ezért nem mindegyik használható sütéshez főzéshez, édesítőképességük is különbözik

Szacharin: az első édesítőszer, 200-700x édesebb, mint a cukor. Mint a legtöbb édesítőszernél, itt is voltak aggályok (rákkeltő hatástól féltek), de úgy tűnik, hogy szokásos mennyiségben fogyasztva emberekben biztonságos.

Aszpartám: 2 aminosav alkotja, egy fenilalanin és egy aszparaginsav. 200-szor édesebb, mint a cukor, nem hőstabil. Mivel fenilalanint tartalmaz, ezért fenilketonuriások nem fogyaszthatják. A fenilketonuria egy veleszületett anyagcserebetegség, aki ilyenben szenved, az nem tudja lebontani a fenilalanint. Magyarországon is minden újszülöttet szűrnek, szóval akinek ilyen van az rendszerint tudja.

Aceszulfám K – ez egy szerves kálium só, 200x édesebb, mint a cukor. Hőstabil, ezért sütéshez főzéshez is használható. Gyakran használják más édesítőkkel vegyítve.

Szukralóz – A szukralóz tulajdonképpen egy klórozott cukormolekula, ami így 600x édesebbé válik. Hőstabil, lehet vele sütni főzni.

Cukoralkoholok: Ezek kémiai szempontból se nem cukrok, se nem alkoholok. Igazából poliolok, olyan cukormolekulák, amelyek több alkoholcsoportot tartalmaznak. Édesítőképességük, de energiatartalmuk is kisebb a cukorénál. Természetben is előfordulnak (a mostanában népszerű nyírfacukor tulajdonképpen a Xilitil, amit nyírfakéregből állítanak elő, de kukoricából is lehet). Nagy mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhatnak. Legismertebb képviselőik a szorbitol, a mannitol és a xilitol (Itthon mostanában kezd elterjedni az eritritol)

Stevia – Ez egy délamerikai növény, amelynek a kivonatát édesítésre használják. Teljesen természetes anyag, ráadásul energiamentes (viszont sajnos van egy kis keserű utóíze, emiatt sokszor más édesítőkkel együtt használják)

Ezek az édesítőszerek szokásos mennyiségben fogyasztva biztonságosak, a javasolt maximális mennyiséget átlagos táplálkozás mellett nem igazán lehet elérni.

És a javasolt olvasnivaló: A MedLinePlus a cukrokról és a cukoralkoholokról és egy kalkulátor az édesítők napi adagjának számolásához.